Irodalmi Szemle, 1986
1986/5 - Csicsay Alajos: A nadrágszíj. (elbeszélés)
A NADRÁGSZÍJ Csicsay Alajos Abban az időben sokat voltam egyedül. Reggeltől estig enyém volt a rét; a háziállatokat vigyáztam, ne menjenek a tilosba, el ne bitangoljanak, vagy a ragadozók áldozataivá ne váljanak. Magányom ellenére nem unatkoztam, ébren tartott a kíváncsiság, s jól működő fantáziám. Furkósbotom hol puskává, hol karddá változott kezemben, s ellenségeim, az ökörfarkkóró, a héjakút, a kutyatejfé- lék és egyéb nagyra nőtt gazok szenvedtek fegyveremtől. Ám bármennyit kaszaboltam is le belőlük, pár napon belül kiheverték a vereséget, s mintha csak engem akartak volna bosszantani, újra büszkén virítottak... Néha egy-egy társam is akadt, de mindig csak rövidebb időre. Ebédhordó gyerekek, meg Ambrus, a kanászbojtár, aki ha tehette, megszökött az öreg kondás mellől és oldalamon hajtotta végre a szuronyrohamokat. Olykor azért nem éreztem magam biztonságban a réten. Ha vízisiklóra bukkantam, már a puszta látásától is kivert a hideg veríték. Napokig messze elkerültem a helyet, ahol az ártalmatlan hüllő kószált. Elképzeltem, a csúszómászó a testemen tekereg, s én hiába tépem le magamról, ő az erősebb, összeroppantja a csontjaimat, s levisz magával a víz mélyére, ahol a bűnösök várják a végítéletet. Hittem, csak azért menekülök meg a kígyótól, mert nincsen semmi bűnöm. Akkor még nem is volt. Féltem a hím állatoktól is. A kan. mangalicától, melynek fényes agyarai fenyegetően kunkorodtak rút pofája fölé, s fogai között sűrű hab dagadt. Olykor a község bikája is át-átfújtatott a réten. Rémisztő nagy állat volt. Nyomában csaholó ebek nyargaltak, s ha elébe vágtak, vicsorgó fogakkal leszegett fejéhez kapdos- tak. Ilyenkor Ambrussal a legközelebbi fához futottunk és felkapaszkodtunk rá. Bizonyára mindezen veszedelmek indítottak arra, hogy kunyhót építsek magamnak, ahol biztonságban lehetek. A régi és az új kanális közötti szigetet szemeltem ki tanyám helyéül. Napokig építettem nádból, gallyakból. Robinson sem örülhetett jobban hajlékának, mint én örültem gyatra lombsátramnak. Ám nem sokáig lehettem boldog, mert mire kész lett, eljött a vasárnap, s délután váratlanul idegen fiúk vették birtokukba a rétet. Lerombolták a kunyhómat, aztán futballozni kezdtek. Sem Ambrust, sem engem nem
