Irodalmi Szemle, 1986
1986/5 - Rácz Olivér: A kutya (elbeszélés)
A kutya boldogan tűrte az ajnározást, de csak udvariasságból. Fél szemmel, fél füllel a vámost figyelte; megérezte, hogy baj van. Feltehetően azt is, hogy miatta. Fészkelődni kezdett; a háta meg a nyaka izmai néhányszor izgatottan megrándultak a bőre alatt. — Ká Zetbe? — figyelt fel a vámtiszt. — Az én apám nem került Ká Zetbe. Koncentrációs tábor mellőzésével, simán tarkón lőtték. A barátai, akiktől a kutyát hozta — mondta, inkább tárgyilagosan, mint keserűen. — Partizán volt. Én alig ismertem. Négyéves voltam, amikor agyonlőtték. A barátai — ismételte meg, a kutya felé intve. A kutya halkan szűkülni kezdett. Most már biztos volt benne, hogy baj van. Nagy baj. Az asszony a két tenyere közé fogta a kutya fejét, halkan csendesltgette. — Nem a barátaim — mondta a férfi. — Nem tőlük hoztam. Svájcban szedtük fel. Egy halálos kimenetelű, borzalmas tömegkarambol után. Nagyot nyelt: nem szívesen emlékezett vissza erre a szörnyű kalandra. Raron után tíz-tizenöt kilométernyire állították le őket: akkor már egész sor kocsi vesztegelt előttük az útpadkán, de a haladási sávban is Az előzési sávot szabadon hagyták. Az utat sebtében felállított sorompó zárta el; az útzár mögött rendőrségi kocsik, mentőautók várakoztak. A férfi, egy karszalagos segédrendőr intésére, besorakozott a vesztegelő autók mögé, kiszállt a kocsiból. — Mi történt? — kérdezte németül a segédrendőrtől. — Baleset? A segédrendőr rosszkedvűen, elcsigázott arccal rápillantott. — Baleset? Eddig öt halott van, uram! — mondta komoran, rengeteg, jellegzetes svájci torokhangon. — Feltéve, ha a már kórházba szállított nyolc ember mind életben marad ... Egy teherautónak leszakadt a pótkocsija a kanyarban. Nyolc kocsi rohant egymásnak — magyarázta sietve, és az út közepére ugrott, hogy feltartóztasson egy újonnan érkezett kocsit. A férfinek akkor jutott eszébe, hogy a sztráda túlsó oldalán néhány perce szirénázó mentőautók robogtak el mellettük. A súlyosabb sebesülteket bizonyára Brigbe szállították, gondolta elszoruló szívvel. De nyilván még mindig voltak sérültek, mert az útzáron belül álló mentőautók körül fehér köpenyes ápolók, sebesültszállítók, orvosok sürgölődtek. — Ne menj oda! — kiáltott ki az asszony a kocsi leeresztett ablakán, mert akkor már ő is sejtette, mi történhetett. Nyilván a segédrendőr szavaiból is hallott valamit. De a férfi már elindult a sorompó felé. Onnan már látni lehetett az úttesten heverő, megrongálódott gépkocsikat. Egy emelődaruval ellátott roncsmentő kocsi éppen a felismerhetetlenné vált pótkocsit vonszolta el az útból. Az úttestet üvegtörmelék, elformátlanodott alkatrészek, kocsikerekek, pótkerekek borították, a felpattant fedelű csomagtartókból az útra szóródott úti holmikkal, felborult szatyrokkal, szétmállott bőröndökkel, egy-egy magányosan az úttesten heverő, már-már szemérmetlenül ható ruhadarabbal elkeveredve. Egy lángvörös kardigán úgy terpeszkedet el egy aranyhímes, fekete női pongyola és egy világoskék fürdőköpeny között, akár egy vérfolt. De a vér- és olajfoltokat, benzintócsákat már felhintették homokkal, tűzgátló szerekkel; egy füstölgő, kiégett roncsot — valaha Mercedes lehetett — még mindig körülállták a tűzoltók. Egy tündöklőén új, ezüstszínű Saabnak csak a tündöklőén új, ezüstszínű csomagtartója maradt hivalkodóan sértetlen: a kocsi többi része, az ülésekkel, motorházzal egyetemben — egyszerűen nem volt sehol. Az útpadkán, a sorompón belül, halálsápadt, üveges pillantású emberek ácsorogtak, mások magukba roskadtan ültek az útpadkát keskenyen szegélyező gyepen; a szemükből üvöltött az átélt rémület. Némelyiket a családtagjaik, ismerőseik, útitársaik támogatták, s voltak, akiknek a karját, lábát, fejét fehér kötés borította. Egy férfi, akinek a homlokán, arca két oldalán ragtapaszok húzódtak keresztül-kasul — nyilván üvegszilánkok sebezték meg —, éppen meggyűjtatlan cigarettát emelt a szájához, de annyira remegett a keze, hogy nem talált el az ajkáig: kábán elhajította a cigarettát, feladta. Az útzár sorompóját a túlsó oldalon félrevonták; újabb két mentőautó robogott