Irodalmi Szemle, 1986

1986/4 - ÉLŐ MÚLT - Turrzel Lajos: Ifjúmunkások és sarlósok Vörös Barátságának története

van arról, hogy a tál or költségeit abból a pénzből fedezték, melyet a Sarló — különösen Limbacher (Peéry) Rezső buzgósága révén — kommunista párttagok és főleg szimpatizánsok között gyűjtött, s a táborban szükséges dolgokat Tvarušek likőrgyáros autója ingyen szállította Bazinba és onnan vissza. Ami az utóbbi adatot illeti, ehhez a visszaemlékező Geyerék megjegyezték, hogy a sarlós Terebessy testvéreknek: Jánosnak és Károlynak az autója akkor és máskor is — például a proletárgyerekek nyári táborozása alkalmával — segített a fuvarozásban. A rendőrigazgatóság hivatali feljegyzése ezzel a baljós megállapítással fejeződik be: „Nevezett egyesület alapszabályai 1932. VI. 25-én 90983/82a/1932. sz. alatt lettek jóváhagyva, de amint a jelentésekből látszik, az alapszabályokat nem tartják be.”

A Vörös Barátság igényesebb tömegmozgalmi munkájából még a munkáslevelezés kultiválását említjük meg. A munkáslevelezés Az Űt szerkesztőjének, Fábrynak és a vele együtt működő sarlós szerkesztőbizottsági tagoknak nagy szívügye volt. „Az Útnak kötelessége hogy a széleskörű munkáslevelezést kifejlessze, hogy a munkáslevelezőket a szerkesztésbe bevonja — írta Peéry Rezső. — Mit várunk? Helyzetjelentést minden munkahelyről, üzemből, majorból, erdőből, szántóföldről — egyaránt. Küldjetek beszámolót, kérdésfelvetést, feleletadást a napi élet minden vonaláról!”48 Az akciónak hosz- szantartó nagy sikere volt és a közölt munkásírások között ott találjuk a Vörös Barátság négy tagjának: a Farkas István néven író Mareknek, Hergoth Imrének, Pásztori Gyulának és Száraz Józsefnek az írásait is:

Farkas István: Hogy készül a Telefunken-rádió? — Proletársors a Gummon-gyárban (Az Üt. 1932. 1. sz. 10—11.)

Hergoth Imre: Szemben a fasizmussal (uo. 1935. 3. sz. 4—5.)

Pásztori Gyula: Kicserélik a munkásokat a tölténygyárban — Részlet egy pozsonyi ifjúmunkás életéből (uo. 5—6. sz. 15.)

Száraz József: Egy ifjúmunkás élete (Munkás és Parasztnaptár. 1932. és Munka. 1932.

21. és 22. sz.)

A Vörös Barátság kiterjedt tevéknységében a legális rész a sporttevékenység volt, s annak a munkássportot a sajtóban állandóan propagáló Terebessy János volt a fő szervezője.49 A csoport tagjai három sportág között választhattak: labdarúgás, röplabda és atlétika. Különösebb eredményt egyikben sem értek el, de nem is ez volt a cél. A proletár testedző egyesületekben nem uralkodott az üzletiesen felfokozott verseny- szellem, a mindenáron rekordokra törés; a sportot az ősi elv: ép testben ép lélek szellemében és az élethez és az osztályharchoz szükséges kondíció érdekében gyakorolták.

A legnépszerűbb sportág természetesen a labdarúgás volt. A bazini csendőrparancsnok túlbugóságának köszönhetően a futballszakosztályról és csapatról gazdag adataink vannak. A levéltári anyagban ott van ugyanis a parancsnok által elkobzott jegyzék, mely A futballszakosztály határozata első ös széf övét elén címet viseli. Ebből többek között megismerhetjük a szakosztály tagnévsorát (Balázs András, Iván László, Frey Sándor, Kardos Béla, Rácz László, Terebessy János, Sičina Mišo, Gálffy Lajos, Szakáll Ferenc, Zelinka Károly, Tóth István, Tóth Gyula, Bán István, Pónya Zsigmond, Száraz József), a funkcionáriusokat (az első csapat kapitánya Gálffy Lajos, intézője Kardos Béla, szertárosa Száraz József), és a lóversenytéren, a Duna utcai Munkás Otthonban és a VAS SK pályáján tartott edzések időpontját. A jegyzéken dátum nincs, de feltehetően az 1932 márciusa és júniusa közti időben készült.50 Egy másik levéltári aktából, közgyűlési beszámolóból51 az derül ki, hogy a Vörös Barátság „vagyonállománya” 1933 júliusában a következő sporteszközökből állt: 1 röplabdaháló, 1 futballháló, 6 pár futballcipő. A veteránok arra is emlékeznek, hogy hálótartó oszlopokat Geyer József készített.

A labdarúgó csapat rendszeresen játszott a főrévi, ligetfalusi, püspöki és egyéb környéki munkáscsapatokkal, és sokszor előfordult, hogy a csapatot a kultúrrészleg is elkísérte, hogy a mérkőzés szünetében a munkásközönségnek ízelítőt adjon a Vörös Barátság kultúrmozgalmi munkájából és ezáltal példát nyújtson. Egyszer-kétszer sport- ünnepélyek rendezésére is sor került; az előbb említett közgyűlési beszámolóban például szó esik a VAS SK pályáján tartott ünnepélyről.

A Vörös Barátságnak létezése utolsó négy hónapját leszámítva nem volt önálló helyisége. A soron lévő tömegmozgalmi produkciókat — köztük a kórusverseket — tavaszkor, nyáron és ősszel jó idő esetén a szabadban gyakorolták: a lóversenytéren, a farkastorki, brenneri, ligetfalusi, dévényi, Vödric-völgyi és királyfalusi füves és erdei tisztásokon,