Irodalmi Szemle, 1986

1986/4 - ÉLŐ MÚLT - Turrzel Lajos: Ifjúmunkások és sarlósok Vörös Barátságának története

sok és egyéb agitáciős előadási formák legsikeresebb szervezője, irányítója volt. Terebessy — aki már 1S30 végén és 1931 elején kórust szervezett az első pozsonyi Proletár Testedző Egyesületben — a Vörös Barátság megalakulása után a sportszakosztály hozzáértő vezetője lett. Ferencz László feladata az előkészítő stádium toborzó előadásainak (s későbbi előadásoknak is) megszervezése, megfelelő előadók biztosítása volt. Nevezetteken kívül még Balogh Edgár, Peéry Rezső, Richter Sándor és Zsolt László voltak hosszabb-rövidebb ideig mindennapos kapcsolatban a csoporttal, s ha szükséges volt, előadást tartottak és a programok előkészítésében alkotó módon közreműködtek.

Ismeretes, hogy a sarlós tagság zöme, derékhada nem követte a vezetőket a munkás- mozgalomhoz való csatlakozásban és az 1931-es kongresszust követően leszakadt. így a Sarló kommunista tömegmozgalmi munkájában már csak az akkori vezetőség tagjai (Balogh Edgár, Balázs András, Dobossy László, Ferencz László, Horváth Ferenc, Jócsik Lajos, Peéry Rezső, Terebessy János) és rajtuk kívül Ilku Pál, Forgách Béla, Lőrincz Gyula, Kardos Ferenc, Morvay Gyula, Richter Sándor és Zsolt László vettek részt. Véleményem szerint abban az időszakban — mikor a derékhad gyors leszakadása a mozgalom szétbomlását is elindította — a Sarló legnagyobb munkaeredményének az egyre aktívabbá váló Vörös Barátságot lehet tekinteni. Ezt igazolja az is, hogy Balogh Edgár a Sarló történetét feldolgozó emlékiratában, a három fejezetből álló Hét próbában a harmadik fejezetnek a Vörös Barátság címet adta. Hasonló bizonyítékként lehet felhozni azt, hogy abban az ankétben, melyben 1932 végén a csehszlovákiai magyar főiskolások ideológiai mozgalmainak (Sarló, Prohászka Körök, Magyar Munkaközösség) vezetőségei számot adtak az eredményeikről és terveikről, a Sarló vezetősége eredményként főleg a Vörös Barátságra hivatkozott: „A sarlósok résztvettek a Vörös Barátság Proletár Testedző Egyesület pozsonyi szervezésében, s a munkásifjúsággal karöltve sikerült is a tömegsport és a harcos proletárkultúra e szervezetét mintaadóan kifejleszteniük. Ma már ez a szervezet rendszeresen űzi a tömegformát, volley-ballt és labdarúgást a sportosztályban, szavalókórussal és mozgáskórussal, faliújsággal és énekkarral rendelkezik a kultúrosztályban, s le vannak fektetve az alapjai a szociofoto munkásfényképezésnek, plakátrajziskolának s a marxista szabadiskolának megfeleleő művészek és szakemberek bevonásával. A Vörös Barátság mintájára ma 14 helyen Nyugat- Szlovenszkón folynak az előkészületek egy-egy proletár testedző egyesület megteremtésére.”31

Ebben a beszámolóban — a plakátrajziskola és a marxista szabadiskola vonatkozásában — tetten érhető a sarlósoknál nem ritka voluntarizmus, a vágyott, de megalapozatlan cél biztos tényként való feltüntetése, de a többi eredményfelsorolás teljesen reális. A Vörös Barátság az adott szűk lehetőségek között valóban mintaadó szervezet volt, s nagyfokú aktivitásával és teljesítőképességével a vidéki magyar egyesületekre

Geyer József proletár testedző egyesületi tagkönyve