Irodalmi Szemle, 1986

1986/4 - ÉLŐ MÚLT - Turrzel Lajos: Ifjúmunkások és sarlósok Vörös Barátságának története

szlovák és cseh nyelvű irodalmában3 futólagos említéseket találunk róla. így például Jaromír Perútka munkájában (Revolučné robotnícke telovýchovné hnutie na Slovensku) azokról a rendőri zaklatásokról esik említés, melyek végül a csoport feloszlatásával fejeződtek be (i. m. 89. o.}; a könyv végén függelékként hozott táblázatszerű kimutatásban közölve van a csoport hivatalos megalakulásának dátuma (1932. II. 29.), alapszabályainak jóváhagyási ideje (1932. VI. 25.) és feloszlatásának időpontja (1935. III. 21.).

Az 1945 utáni ismertebb magyar nyelvű munkásmozgalmi tanulmányok közül Csanda Sándor Az Útról szóló írásában többször utal a folyóirat Vörös Barátsággal foglalkozó cikkeire, majd másfél oldalnyi terjedelemben tömör képet ad a csoportról.4 Fónod Zoltán az általa összeállított Az Üt-antológia5 előszavában röviden szintén kitér a Vörös Barátságra; azonkívül a válogatott anyagban közli A gyár a mienk című kórusverset, s a könyv hátsó borítólapján a bazini nyári táborozásról szóló hatásos cikket.6

Mivel a vonatkozó munkásmozgalmi irodalomban Az Út több jelentős közleményétől eltekintve csak szórványos említések s utalások vannak a Vörös Barátságról, és minthogy a sarlósoktól származó gazdag irodalomban is figyelmen kívül vagy kellő megvilágítás nélkül maradt több fejlődési mozzanat, az általam tervezett teljesebb kép kialakításához további forrásokra volt szükség. Ilyen forrásként először levéltári anyagokat néztem át, s aztán találkozást szerveztem az egykori csoport néhány veteránjával és elbeszélgettem velük az élményeikről, emlékeikről. A beszélgető partnereim Geyer József, Marek István és Száraz József voltak. Geyer 1922-ben vízvezetékszerelő tanonc- ként kapcsolódott be a pozsonyi munkáscserkész csapatba, később az ottani első Proletár Testedző Egyesületbe, majd a Vörös Barátságba. Ugyanazt a mozgalmi utat tette meg a géplakatos Marek, aki gyermekkorában hányódó vasutas családjával több helyen élt, s aztán 1924-ben géplakatos tanoncként a szlovák fővárosba került. A bátorkeszi születésű és Komáromban cipésztanonončkodó Száraz 1929-ben jött Pozsonyba, s itt tagja lett a Proletár Testedző Egyesületnek, majd a Vörös Barátságnak. Mindhárman tagjai voltak a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, majd a CSKP-nak.

Nevezetteken kívül leveleket váltottam az 1945 óta Budapesten élő jogász Balázs Andrással, aki annak idején érsekújvári gimnazistaként lett a Sarló alapító tagja, pozsonyi egyetemi tanulmányai alatt is nagyon aktív volt mozgalmilag, s a Vörös Barátságban az egyik főszervezőként és irányítóként működött. A Geyerékkel folytatott beszélgetésbe bekapcsolódott a Sarló egykori joghallgató tagja és a Vörös Barátság támogatója, a karikatúráival már akkor ismertté vált Richter Sándor. Ö, aki valamikor Az Útnak karikatúrákat készített a Major-per szereplőiről (Major Istvánról, Terebessy Jánosról, Souček törzskapitányról és „a tekintetes bíróság”-ról),7 a mostani alkalmat sem hagyta ki és rajzban örökítette meg egykori mozgalmi társait.

A VÖRÖS BARÁTSÁG SZERVEZETI HÁTTERE

A Vörös Barátság megalakulásának és működésének bemutatása előtt szólni kell arról a mozgalomról, szervezetről is, amelyhez hivatalosan tartozott. A csehszlovákiai forradalmi munkás testedző mozgalom szervezete — a CSKP-hoz hasonlóan — 1921 májusában alakult meg Federácia robotníckych telocvičných jednôt (FRTJ) néven.8 A hozzá tartozó tagegyesületek is az FRTJ nevet viselték, így például a magyar tagokból álló komáromi FRTJ, melynek első elnöke 1922—1923 között Steiner Gábor volt. A csehszlovákiai szövetség az ugyancsak 1921-ben alakult nemzetközi szervezetnek, a Vörös Sport Internacionálé-nak szekciója volt.

1926-ban a csehszlovákiai Szövetség nevét Federácia proletárskej telovýchovy-ra (Proletár Testedző Szövetség-re) változtatták,9 a tagegyesületek pedig a Jednota proletárskej telovýchovy (JPT) nevet vették fel. Magyar körökben és sajtóban a JPT-ket PTE-nek [Proletár Testedző Egyesületeknek) mondták, írták.

A proletár testedző mozgalomhoz tartoztak a munkás cserkészegyesületek is, melyek a Spartakoví skauti práce (Spartakus munkáscserkészek) nevet és az annak megfelelő. SSP rövidítést használták. Pozsonyban is volt magyar—szlovák—német tagokból álló SSP egyesület, melynek tanonckorukban Geyer József és Marek István is tagjai voltak. 1925-ben Szlovákiában 24 munkáscserkész egyesület és azoknak keretében 75 csapat létezett 628 taggal.