Irodalmi Szemle, 1986

1986/4 - Dobos László: A földi (elbeszélés)

— Zárszó? Mondjak zárszót? — állt fel az ügyész.

— Nem, inkább ne, de talán valamit mégis.

— Vissza kell szereznie az emberek bizalmát... Bizonyítania kell.

— Mit?

— Az emberi tisztességet.

A rab homlokán kivörösödött a forradás:

— Talán a tegnapi cimboráknak, a ganajoknak, a hízelgő isteneknek, a szorzótáblásoknak, az örökös funkciósoknak? ...

— Azoknak, azoknak, azoknak. Mindenkinek ...

— Engedelmével, még egy kérdést — fáradt és rekedt volt a rab hangja. — Földiek maradunk?

Tekla az ügyész homlokát nézi, tekintete lassan araszol a ráncok hasadékain: az emberi élet barázdáit látja az ismeretlenbe nyúlni. Izgalommal várja a választ:

— Én hű maradok életem tájához.

Kísérlet Leeuwenhoek úr nagyszerű találmányával