Irodalmi Szemle, 1986
1986/1 - Szitási Ferenc: A fáknak édesanyám-arcuk van (vers)
SZITÄSI FERENC A földből fröccsen a zápor az ég felé---------------a z ég felé a földből fröccsen a zápor. A fáknak édesanyám-arcuk van: a szemek helyén két viaszsárga levél engem néz — lehullani nem akar, oda van kötve az ághoz-----------------: nincs kegyelem, anyám, hiába a káromkodások, szavaid varjak, fészek-ágyukban elhamvadnak, s csak a hamu száll a zápor ostorai között... Nézed, ahogyan keresem a szám koponyám árkaiban, a csontok sebzett útjai mentén, a papsajt és a pimpimpáré között, az állkapcsok nélküli földgömbön ... a vélt orr alatt a nyelvet, mely emlődhöz tapadt, s nyomában tej serkedt, mint most a földből a zápor. A fáknak édesanyám-arcuk van
/
