Irodalmi Szemle, 1986
1986/3 - KRITIKA - Jaroslava Pašiaková: Vladimír Holan magyarul
VLADIMÍR HOLAN MAGYARUL Egy más nyelvre átültetendő költői életmű válogatása során a legmeghatározóbbnak azt a tényt tartom, hogy képes-e a válogató megragadni az életmű lényegét, a költő egyéniségét, és igazi, általános érvényű jelentőségét. Alapvetően fontos kérdés, hogy ki és milyen módon közelíti meg annak a költőnek a munkásságát, aki életművének teljes szélességében és mélységében először kerül egy más nép, esetünkben a magyar közösség kulturális tudatába. (Vladimír Holan első magyarul megjelent kötete — Szavak barlangja, Budapest 1972 — mindenekelőtt a tragikus-bölcselő, epigrammatikus költőt mutatta be, Hosszú Ferenc válogatásában.) Ha arra gondolunk, hogy például olyan nagy egyéniség esetében, amilyet Ady Endre jelent a magyar irodalomban, éppen a válogatásnak köszönhetően — azaz annak hiányosságai okán — mindmáig egyetlen cseh kiadványnak sem sikerült meggyőznie az olvasót Ady korszakalkotó jelentőségéről, egyedülállóságáról és pőtolhatatlanságáról, akkor bizony aggodalommal vesszük a kezünkbe a René Murát munkáját dicsérő, szug- gesztíven és ízlésesen kiállított magyar Holan-kötetet. A válogatás a költő Tőzsér Arpád munkája. Ennek több okból is örülünk: egyrészt az ilyen jellegű feladat minőségi, megbízható elvégzésének mindig olyan személy a biztosítéka, aki maga is rokon lelkületű a fordítandó költővel, hasonlatos hozzá, vele egybecsengő; másrészt érezzük, hogy egy csekély inspirációval magunk is hozzájárultunk e Holan-kötet megszületéséhez, mely végső formájában nemcsak figyelemre méltó fordítói tett, hanem jelentős kiadói vállalkozás is. Egyetértünk Edgar Doctorowval, a kortárs amerikai íróval, miszerint „a lényeg az, hogy az író igazat mondjon, legyen az bármilyen kényelmetlen. Ebben áll az író legfontosabb feladata, aki olyan újszerűen gondolkodik, ahogyan előtte még senki nem gondolkodott, s megvalósítva az írás folyamatában a jövendölést is, új írói világot teremt” (idézet a Karlovy Vary-i filmfesztiválon a Svétová literaturának adott interjúból, 1964 J. ......... • V ladimír Holan ezt az említett új írói világot valóban meg is teremtette, őszinte vallomásaival életének és nemzete létének minden helyzetében. Életművét teljességében tolmácsolni — tekintettel nyelvére, témáira, filozófiai sokoldalúságára és formai kísérleteire — nagyon bátor vállalkozás, amely a legjobb akarat ellenére is meghiúsulhatott volna. r Tehát minden a válogatással kezdődik. Elsősorban is világítsuk meg, miből válogathatott az összeállító. Tömören és egyszerűsítve Holan lírájának három fő vonulatát felölhetjük meg: 1. A szó legtágabb értelmében vett szerelmi költészet — ide tartoznak a nőt meg- énefciő versek, az önéletrajzi jellegű versek, a költői reminiszcenciák. 2. Költemények az anyáról, akiről Holan — Jan Neruda és Jaroslav Seifert mellett — talán a legszebb, legátszellemültebb verseket írta a cseh lírában. 3. Versek a művészetről, a költői küldetésről, mély filozófiai-antropológiai irányultságú versek az emberiség és az egyén múltjába és jövőjébe. Közben hangsúlyoznunk kell, hogy Holan fő ihlető forrása, művészetének sarkalatos pontja, amellyel a költő úgy bánik, mint egy ellenjátékossal, az a bizonyos „mindennapi valóság” (codenní skutečnost). Jaroslava Pašiaková
