Irodalmi Szemle, 1986
1986/3 - HOLNAP - Csáky Pál: Kései látogató (elbeszélés)
Egyedül maradni... Akkor azt hittem, nem félek az egyedülléttől. Tizenkilenc éves voltam. A nagyi meghalt, én egyedül a lakásban... Akkor jött Ö, az első és sokáig a legnagyobb Ö, rendes volt hozzám, felkarolt, szeretett. Boldog voltam, imádtam az életet. Érted? Nem tengődtem és morzsolgattam a perceket, hanem éltem, minden ízével a létnek, a teljességével mindannak, amit ez a szó kifejez, és nagyon hálás voltam érte a sorsnak. ifeáMTifj Kutatóan nézel rám, figyelsz. Látom, hogy koncentrálsz és megpróbálod kitalálni a gondolataimat. Azt hiszem, ki is találod őket. Borzasztó, hogy most ilyenekre gondolok... Itt ül egy sebzett valaki, aki történetesen én vagyok... Nem, azt hiszem, nem én vagyok. Én megszűntem létezni három hónappal ezelőtt ott, azon a kórházi asztalon. Aki az életemet jelenthette volna, a létemet topábbvihette volna, nincs többé. Problémamentes volt a dolog — fogalmazott a főorvos. Nyugodjon meg, hölgyem, komplikációknak semmi nyoma — mondta mosolyogva. Precíz és megnyugtató fogalmazás. Azok után, hogy egy fényes vödörbe dobták a csodát, amit nem én nevezek annak, maga a főorvos mondta: Hölgyem, az ön méhével — ez felfoghatatlan... Egy ilyen állapotban lévő méhhel... És kellő óvatosság mellett minden esélye megvan arra, hogy ki is hordja a gyermekét... Szegény szerencsétlen prof. Milyen egyszerűnek látta a világot. A tudomány, a műtőasztal szemszögéből. Nem értette meg, hogy ez a méhemnek is az utolsó lehetősége volt, hogy a méhem is küzdött a létjogosultságáért, legalább utólag próbálva meg igazolni létét. Őrület tőlem is, hogy ezt vállaltam, tudom, de hogy magyarázzam meg, hogy ez volt az énem, az én kiégő, petyhüdő énem utolsó lehetősége? Hogy én ezt akkor is vállaltam volna, ha semmi esélyt nem adtak volna a túlélésre. Én csak arra tudtam gondolni, hogy ha egyszer megszülöm őt és hazaviszem, attól a perctől kezdve én hinni fogok minden létezőben és lehetetlenben, amit ember térben és időben valaha el tudott képzelni... Fölösleges újabb ábrándokba ringatnom magam, látom az arcodon, mindent értesz. Látod, ennek örülök, hogy szavak nélkül is megértjük egymást... így a szerencsésebb. A szavak úgyis tökéletlenek, suták ... A két történet szinte szóról szóra azonosan ismétlődött meg. Húsz évvel ezelőtt az elődöd egyszerűen közölte velem, nem vállalhatja a kockázatot, nem teheti tönkre az életét. Igyekeztem őt megérteni, igyekeztem felnőtt módra viselkedni. És gyerekesen összeszorítottam a fogamat és dacosan mosolyogtam és pubertásmód azt mondtam: majd megoldjuk. Természetes, hogy megoldjuk. Hát hogyne, mondta 6, mindenben számíthatsz rám. Mindenben ... Tizenkilenc évesen nem vállalhattam a gyereket, de nem fogadtam el tőle a pénzt se. Nem akarlak többé látni, mondtam neki, és összeszorított ajakkal, látszólag közömbösen léptem az orvos elé. Ügy vágtam be a váróterem ajtaját, hogy a névtáblája darabokra törött. Otthon ordítottam a kíntól: kis híján az életembe került az a kis kaland. Maga fehér folt számomra — mondta az orvos fejcsóválva, amikor már ötödször is épp az ellenkezőjét cselekedtem, mint amit rendelt. Dacból, leszámolásvágyból... Aztán jöttél te, a glancos szépfiú. Elébem álltái és azt mondtad: nem szülheted meg. Miért? — kérdeztem. Gondolkodj, felelted. Nem olyan nagy város ez, sokan ismernek: nem szülheted meg. Igazat adtam neked. A prof is tévedhet. „Komplikációmentes, nyugodjon meg, hölgyem”. Hát most itt vagyok. Egy komplikációmentes eset ül előtted. Nincs min csodálkoznod. Nem tetszik? Sajnálom. — Mi lesz most? — kérdezte a férfi. — Nem tudom — rántott egyet a vállán a nő. — Sokat kell még beszélgetnünk. Bár azt hiszem, sok mindenben igazad van.- Meglehet — válaszolt a nő. — Most el kell mennem — szólt a férfi. — Holnap nehéz napom lesz. — Men] csak — mondta a nő megnyugtató hangsúllyal, mint aki tudja, a férfinek épp az ő jóváhagyására van szüksége. — Hát ... szervusz. És pihenj nagyot. Próbáld meg összeszedni magad. — Odament a nőhöz, homlokon csókolta. Az nem ellenkezett. — Szervusz — mondta még egyszer a férfi. — Feljöhetek máskor is?
