Irodalmi Szemle, 1986
1986/1 - Tóth László: Íróasztalomnál ülve halott apám dalolgat, Ott ragyogtak a déli verőfényben, Papírlap dalol, Csak bámulom, hogy az ember ... (versek)
Papírlap dalol Zenét hallok ma mindenből a bútorokból zene szól dudorászik a lámpa is a szék az asztal feldalol Énekel a falon a kép tíz cserépben zeng a virág s polcaimon többezer könyv ma engem is zengeni lát Danáznak vígan tagjaim minden hajszálam fütyörész zsigereim és sejtjeim — zeng részeimben az egész Előttem papírlap dalol fölöttem a mord mennyezet hisz most teremtem amiről az Űr megfeledkezett Csak bámulom, hogy az ember... Vérehulló alkonyat fürdetgeti arcomat izzik köröttem minden s elszürkül szemeimben de csak bámulom báván mint angyalarcú sátán hogy isteneit az ember ragaszkodó rettenettel miként cipeli hátán
/
