Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - FIGYELŐ - Fónod Zoltán: Történelemszemlélet és nemzeti tudat

kotmány felszámolta Katalónia és Baszkföld területi önállóságát, s bár a nemzetiségek nyelvét nem akarták kiirtani, a törvénykezés ahhoz az elvhez igazodott, hogy a terület lakói spanyolok. Nemcsak arról volt tehát sző — Illyés Gyula írt erről néhány évé —, hogy a várost járt baszk lányok, asszonyok „kezdték szégyellni baszk voltukat, és aki feljebb akart jutni, ki akart törni a maga szegénységéből, az attól kezdve franciául vagy spanyulul beszélt” és a „gyerekeket is a maguk vágya, igénye szerint nevelték”, hanem meghatározóan arról, hogy az etnikai közösségek nyelve nemkívánatos vagy megtűrt kezdett lenni, mégpedig az állami politika szintjén. Ez okozta, hogy „mintegy hatvan év alatt — ahogy Illyés Gyula írja — szétszóródott, feloldódott a százados népi közösség".

Belgiumban a függetlenség elnyerését követően (1830) a vallon vezető réteg a nyelvi szabadság kinyilatkoztatásával a franciát emelte államnyelvvé, bár a lakosság többsége flamandul beszélt. A flamand- ra úgy tekintettek, mint olyán nyelvre, amely akadályozza a fejlődést. A flamand ellenállás miatt 1870-től biztosították fl'a- mand területen a nyelv hivatalos használatát, 1898-ban pedig törvényben biztosították (második) államnyelvként való elismerését.

Az olaszok és a németek nem ismerték a nemzetiségi kérdés ilyen alakulását, s ebben szerepet játszott sajátos helyzetük. Így egyebek között az a tény, hogy az olaszok a 19. század közepén is hat külöpálló államban éltek, s lényegében 1870-ben fejeződött be az ország egységének megteremtése [egy részük a Habsburgok fennhatósága alatt). Németország területén a Bund laza keretei között (nem beszélve a Franciaországban, Svájcban és a Habs- burg-monarchiában élő németekről) a nemzeti egýség (34 szuverén állam és 4 szabad város laza egyesülésével a Német Szövetségben, 1815—1866 között) lényegében ugyancsak „felülről” valósult meg. Nem a . néptömegek harca, hanem a Bismarck vezette reakciós pórosz állam vezetésével. Az 1870—71-ben létrejött Német Birodalom lényegében szövetségi állam lett, s az alkotmány (1871) által követett nyelvi uniformizálás veszélyét csak az elzászi franciák kerülték el. Az 1888-as nyelvren- del-et mint tanítási nyelvet száműzte az iskolákból a dánt, Posenból (Poznan), Szi- léziából, • Nyugat-Poroszföldről tömegesen

kiutasították a lengyeleket (1885), s már a nyelvrendelet megjelenése előtt megtiltották a lengyel nyelvű oktatást (1887), >

Oroszország európai felén tizenöt nemzet és nemzetiség élt. Az oroszosítás II. Sánűór és III. Sándor nevéhez fűződött (az 1883- as lengyel felkelés után). A korlátozások elsősorban az oktatásügyet érintették. 1863-tól megtiltották a lengyel, ukrán, belorusz és litván nyelvű oktatást, még a vallásoktatást is. Lényegében tehát hasonló formák, módszerek érvényesültek, mint Nyugat-Európában. Az indoklás szerint lengyel nép nincs, csak nemesség és papság, s önálló ukrán és belorusz nyelv sem , létezik, mivel ezek az orosz nyelv fejletlen és ezért fejlesztésre szoruló ágai. (A hatások szempontjából nem mellékes talán, hogy a Masaryk és Beneš képviselte koncepció szerint egészen a második világháború befejezéséig tartotta magát az az elmélet, hogy a „szlovákok csehek”.) Ukrán és belorusz iskolában és a vasúton — olvassuk Diószegi István tanulmányában — tilos volt anyanyelven megszólalni. III. Sándor uralkodása idején (1887—1890) az orosz lett az oktatás nyelve Finnországban is. Hasonló elveket követett az 1859-től autonómmá, majd 1878-tól függetlenné yáló Románia is.

Az Oszmán Birodalom nem ismerté a nemzetkategóriát, a Korán szerint “fcíš'ak igazhitűeket és hitetleneket különböztetett meg. A nyelvi asszimiláció ismeretlen iralt, s a birodalmat „egy elzárkózó vallást közösség” felfogása szerint irányították:'--E szerint a hitetlenek nem viselhettek hivatalt, fegyvert; adót fizettek és a törvény előtt nem voltak egyenlőek a muzulmánök- kal. (Nem viselhettek díszes ruhákat, mint az „igazhívők”, és ki kellett térniük az útból, vagy felállrfiuk, ha egy „igazhívő" közeledett.) .......

' I .! V •A körülmények úgy hozták, hogy Magyarországon (ahol 11 nemzet és nemzetiség élt) a Gesamstaat elképzelése megbukott a rendek ellenállásán (a monarchia összlakosságának alig 20 százaléka .vQlt osztrák-német). „A hajdani középkori-át- lamkeret, a regnum Hungáriáé afféle »ál- lamnemzetként« élt a fikciók szférájában, mint amivé például Anglia sok évszázad Során valóban lett, miközben a szemlélet figyelmen kívül hagyta azt a tényt — írja Szűcs Jenő —, hogy az angol fejlődés <az írek kivételével beolvasztotta az egykari »nemzetiségeket«, amire a magyar áUam