Irodalmi Szemle, 1986
1986/1 - Duba Gyula: Fábry Zoltán időszerűsége
jaikhoz irodalmi alapanyagokra van szükségük, s ez a tény a nyelvi-művészi kifejezés- jövőjét tételezi fel. Az irodalom jellege és szerepe, a társadalomban elfoglalt helye valószínűleg változni fog. Elképzelhető, hogy leválnak majd róla a nem a lényegét jelentő funkciók és műfajok, a tanítás és adatközlés, talán a szórakoztatás, s mindaz, ami nem szűkkörűen irodalmi alkotómunka terméke. A történelmi érdeklődés és a tényirodalom mai nagy fellendülése arra látszik utalni, hogy bizonyos irodalmi törekvések a dokumentarisztika irányában tolódnak el. Mi marad hát a szép szó művészete, a felelős író számára? Valószínűleg az, ami az irodalomnak mindig is lényege volt: a beleérzőkészség és képzelet által megragadott emberi tartalmak elhivatott és céltudatos megjelenítése, egyedi érzéki formába való tömörítése. Az a szó erejével élő, tudatos és programos kifejezési mód, amely a világ alakulására kíván hatni és létének lényegét fedezi fel az ember számára. Birtokolhatóvá teszi a más eszközökkel megfoghatatlan érzéseket és vágyakat, megjeleníti a közösségben élő ember legbensőbb titkait, önmaga számára is rejtve maradó mélységeit, és a szuverén szellemiség autoritásával szembesíti az eszményi embert a valóságossal. Valójában életünk értelmét mutatja meg, tudatosít önmagunkkal. És amikor ezt a lényegére csupaszított íróideált mint az irodalom jövőjének lehetőségét elképzeljük, nem tudunk nem gondolni Fábry Zoltánra, aki a maga klasszicitásra hajlamos, eszméknek elkötelezett és morális céloknak élő alkatával hasonló írótípust testesített meg. Időszerűségének további vonását szűkebb érdekeinkhez, ahhoz a kisebbségi-nemzetiségi magatartásmodellhez kötjük, melyet számunkra kínál. Látnunk kell, hogy életműve' létünknek és törekvéseinknek, szellemi tájékozódásunk legjobb vonásainak a története. Fábry Zoltán arcéle, világszemléletének szocialista volta és a Hazánk Európa fogalmában kifejeződő egyetemessége, ezen vonások egysége, ma is példaerejű és korszerű. Az irodalomnak és az írónak címzett, korszakos és történelmi jelentőségű bíráló megjegyzéseit — a semlegesség és félreállás elvetését, a költészettel művelt entellektüel játék: veszélyét, az önmagunkba húzódást, közömbösséget és felelőtlenséget — mai irodalmunk is megszívlelheti. A XX. század szocialista magyar irodalmának története nem írható meg nélküle, nemzetiségi irodalmunk pedig hallatlanul szegényebb lenne azon irodalmi értékrend és eszmerendszer nélkül, melyet ránk hagyott. Örülnék, ha sikerült volna meggyőznöm Önöket, hogy Fábry Zoltán időszerűsége töretlenül folyamatos és számunkra jövőbe mutató. Arra kötelez, hogy hagyatékát több felelősséggel kezeljük, mint eddig tettük.* * Elhangzott a 14. Fábry Zoltán Napokon, 1985. november 9-én.
