Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - LÁTÓHATÁR - Donát Sajner: Főikéi, lenyugszik (vers)

Máskor pedig nem és nem juthatsz levegőhöz, mint hervadt levelet sodor a szél és felkavarja a port [s a szemetet is, melyet egy életen át nem takarítsz el magadban), füledben villámcsapás visszhangja zúg és csupán benned morajlik örvény és elsöpri minden szándékod, hallod, a földgolyó mint súrlódik tengelyéhez, már-már csikorog, jön a vihar, melyről egyedül csak te tudsz, érzed, mint a kutyák, mikor reszketve vackukra bújnak.

Csakhogy elbújni nincs hova, ami megdördül nemsokára, a mezőn marad talán, ahova majd tavasszal madarak szállnak s dalolnak a terebélyes tölgyfa ágcsonkja felett.

BENNÜNK VAN A VILÁG EGE ÉS FÖLDJE IS

Nem látod, a földek hogy fel vannak bennünk szántva, a napfényes terméstől hogy dagadoznak a csűrök, miként dolgoznak a régiek ezrei,

kik a piramisok kockaköveit faragták és Bezdrev halastavait ásták? De bennünk van az óvatlan percek kételyeinek férge is, ez az ekével kifordított ördög megleli számítását.

Duhajkodók s erőszakoskodók, győztesek és vesztesek is vagyunk.

A törülközővel sehol senki,

ha a küzdelem után ömlik rólunk a veríték.

Gyorsan egy pohár bort, mely ízlik, mint a kankalinos reggel, mikor még az asszony öle szentjánosbogarak éjébe merül.

BENNÜNK VAN A VILÁG POKLA S ÉDENE IS

Hüvelyk- s mutatóujjad közt morzsolod a tragédia s a vígjáték bogját. A világ vagyunk önmagunkban s a napok váltakozásával az idő, tavasz és ősz, a dac és a szerelem fuvallatai (aki fél a szerelemtől, tulajdonképp már halott), örök szeretők, kiknek a távolból dicsőség s ígéret rózsái illatoznak, konok futók a születés s a halál átfogóján.

A föld vagyunk, ahová Faust és Colas Breugnon távozott, bennünk fintorog valahol Hlesztakov és döfköd némán Lear.

Ki határozza meg, milyen lesz az idő bennünk holnap?

A világ vagyunk, kikben a nap s a csillagok keringnek, mivelhogy nélkülünk feleslegesek volnának.

Kulcsár Ferenc fordításai