Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - Csicsay Alajos: Kutyák (elbeszélés)

gából. Hosszan elkísért minden járművet, s fáradtan, lihegve tért vissza a telepre. A melósok — magában ő is így nevezi ä telepen dolgozó embereket — ilyenkor barátságosan, csapkodták meg a nyakát, és azt hajtogatták: — Te bolond, te bolond.

Gyuri, a gépmester egyszer röhögve lekiáltott a daru irányító fülkéjéből.

— Hé te, vigyázz magadra, mert egyszer még palacsintává lapítanak!

Hülye, gondolta magában Bodri, s mint aki meg sem hallotta a gúnyos szavakat, be- somfordált a kazánházba. Oda csak akkor tért be, mikor nem fűtöttek, mert ki nem' állhatta a kellemetlen, fojtó szagú széngázt. Hiába volt télen jó meleg.

Különben egyáltalán nem volt oka panaszra. Az emberek jól bántak velük, s nem- tettek különbséget közte és Aliz közt. Kaja akadt bőven, amit pontosan kétfelé osztottak. Alizzal alapjában véve jól ki lehetett jönni, de azért nem szeretett egy tányérból enni vele. Ezt az emberek respektálták. Egyikük tányérját az ajtó jobb felére, másikukét a bar oldalára tették. Ha Aliz nem bírta megenni az adagját, hagyták, hogy Bodri a maradékot behabzsolja.

Kaja! Te úristen, de régen volt! A gyomra nagyot kordult, és ideges nyugtalanság- vett rajta erőt. Megpillantotta a biciklis pasast az úton, szeretett volna odarohanni hozzá, csattogó fogakkal kapdosni föl-le emelkedő lábfeje után, mint évekkel ezelőtt, amikor még bírta szusszal és derékkal. A dereka egyre többször és mindig erősebben fájt. Sokszor az agyában érezte a metsző fájdalmat. Imre jutott az eszébe, a folyton nyögdécselő- éjjeliőr, aki minden időjárásváltozást előre megérzett, akár a varjak a havazást. Reggelenként, ha megérkeztek a munkások, második mondatuk rendszerint így hangzott:

— No, fater, hasogat-e a dereka?

Akkor még azt hitte, ugratás az egész. Ma már bezzeg tudja, milyen a deréknyilallásAmióta az a vacak Wartburg elgázolta, minden megváltozott. A sofőr direkt úgy irányította a kocsit, hogy ő a kerék alá kerüljön, pont az első kerék alá, amely úgy dobta fel a küszöbhöz, mint egy rongyot. A hátsó kerék is átzöttyent rajta. Mikor magához: tért, eleinte semmit sem érzett, csupán azt vette észre, hogy a farát nem bírja fölemelni, s a lábai megbénultak. Ha megmozdult, fájdalmában felnyüszített. Tudta, hogy valahogy le kell vonszolnia magát az úttestről, mert ha ott marad, egy másik kocsi halálra zúzza. Kúszott, amerre bírt, s közben úgy üvöltött, hogy a közeli házak ablakai megteltek bámészkodókkal. Nem tudja, hogyan került a járda túloldalára. Ott szedték fel a munkások. Még Gyuri, a folyton gúnyolódó is megilletődve állt fölötte.

— Mondtam én, hogy egyszer összelapítanak — morogta dorgáló hangon.

— Nem lesz ebből már kutya — csóválta fejét az öreg Imre is, de azért mindért reggel friss tejet hozott neki.

— Egyél, hátha ez meggyógyít!

És hetek, vagy talán hónapok múltán egyszer csak lábra állt. Három lábra, mert a negyediket tehetetlenül lógatta. Ám elég gyorsan megtanulta, hogyan kell tartania,, hogy ne akadályozza a mozgásban. A betegség utolsó napjaiban megjött az étvágya i«s, s az ereje csakhamar visszatért. Az emberek biztatták, drukkoltak neki, volt aki a béna lábát is megtapogatta, hátha tudna valamit segíteni. Ám az teljesen érzéketlen maradt. Elbaktat ő három lábon is, gondolta, csak az nem fért a fejébe, hová lehetett Aliz. Betegsége kezdetén még ott gubbasztott mellette a rongyokon, de már jó ideje, hogy feléje sem néz. Mi történhetett vele? Aztán mikor meglátta a kazánháznál, hirtelen mindent megértett. Aliz már eléggé előrehaladott állapotban volt. Az amúgy is apró, tömzsi kis jószág majdhogynem gurult. Nézte, csodálta, s arra rezzent fel, hogy Gyuri röhög a háta mögött.

— Látod, komám, ilyen az asszonynép. Míg te dögledeztél a sopa alatt, addig ez a mocskos kis dög rátapadt egy másik hímre.

Bodri rokkant teste megrándult, s egyszerű kutyaeszével azt gondolta, te szegény gyarló ember, mit tudsz te a világról? S orrával barátságosan megdöfködte Aliz oldalát.

— Ogy, úgy, csak nyalogasd körül — morgott mérgesen a férfi, s ki tudja miért, mind a két kutyába belerúgott.

Mióta a telepre kerültek, ez volt az egyetlen eset, hogy ember bántalmazta őket. Meg is lepődtek rajta, s e naptól kezdve Gyuri iránt bizalmatlanná váltak. Igyekeztek messze elkerülni őt, s ahol ő tartózkodott, nem mutatkoztak.

Az élet ment tovább a maga módján. Aliz lekölykezett, s mint mindig, a kicsinyeit