Irodalmi Szemle, 1986
1986/2 - Lóska Lajos: öt perc az élet (regényrészlet)
a halálmadár szárnya alól borzalmasan nyerítő géppuskát. Már éreztem is végig a hát- garincemen a golyók ütő szúrását. Most, csikordítottam össze a fogam, szorítottam ökölbe a kezem, most következik a halál... — Befostatok valahányan! — toporzékolt egy magányosan álló fa vastag törzse mögött az alezredes. — Gyávák, szaros csecsemők; röpcédulákat dobott. El ne olvassátokl Tilthatta a szétterült szakaszoknak, itt is, ott is fölkapkodtunk belőle, zsebünkbe dugtuk, s mihelyt szerét ejthettük, mohón olvastuk. Anyanyelvűnkön szólt hozzánk; „A fasiszták végórája közeledik. Egy pillanatig se kockáztassátok életeteket piszkos érdekeikért. Családotok, otthonotok hazavár! Egyesüljetek velünk, hogy hamarább szeretteitek körében lehessetek! Hazátokban támogassátok a népi erőt és a forradalmi kormányt!” önkéntelenül kelet felé fordultunk.
