Irodalmi Szemle, 1986
1986/2 - Jaroslav Seifert: Marihuánafüst, Kettesével mentek, Mindig vágyódtam ..., Isten veletek (versek)
Amikor szétnyitotta a lánc csatját, mindig kitépte vele egy hajszálát. De mindig csak egyet. És mi a tenger? A tenger harangzúgás, sötétség és ágyúsortűz és örvények, mint a katedrálisok tornyai csúcsukkal lefelé. Ha a tenger káromkodik, az égre köpi borostyánkő színű haragját. És mi a szerelem? A szerelem harangzúgás, sötétség és ágyúsortűz és minden csillag, amennyi csak van a mi egünkön, ha mély az éjszaka. Meg egy kitépett hajszál. Mindig vágyódtam... Mindig vágyódtam ismeretlen színes tájakon és sivatagok szélén fekvő idegen városok után. Most már gyorsan távolodnak tőlem, mint a csillagok a régi sötétségekben. A katedrálisok hidegek, és a nők mosolya túl becses, idegen és távoli, mint az őserdők virágai. Csak a vágy maradt meg, hogy ne legyek olyan egyedül, és a kíváncsiság. Mind a kettő mindennap kikérdez. A nők nálunk szerencsére nem viselnek bokáig érő fátylat.
