Irodalmi Szemle, 1986
1986/1 - Duba Gyula: Fábry Zoltán időszerűsége
FÁBRY ZOLTÁN IDŐSZERŰSÉGE Duha Gyula Közhellyel kezdem: nem ismerjük Fábry Zoltánt. Állításom azért közhely, mert régóta hangoztatjuk, még életében megfogalmazódott és valami olyan sajnálkozásíélét jelentett, hogy ha behatóbban ismernénk munkásságát, életművét, minden más lehetne, minden jobb lenne. Többet alkotna az irodalom, nyilvánvalóbbá válna az igazság, munkánk és életünk eredményesebb lehetne. Fennen hangoztattuk, hogy keveset olvassuk és nem hasznosítjuk eredményeit, de alig tettünk annak érdekében, hogy végül is igazából felfedezzük és mélyebben megismerjük. A személyét körülvevő tudatlanság űrjét felületes magasztalás, legendák és mítoszok, a lényeget csak esetleges jegyeiben tartalmazó, az érdemi értékeket csupán helyettesítő ismeretek töltötték ki, melyek bár növelték megérdemelt megbecsülését — olvasóit feloldották az alaposabb megismerés és mélyebb megértés kötelessége alól. A lelkesedés és csodálat fényében tisztán ragyog nagy egyénisége, de a fényben műve árnyékban maradhat, annál is inkább, mert a nagyság puszta tényét látni és annak örvendezni könnyebb, mint felfejteni lényegét és megismerni belső törvényeit. Fábry Zoltán ilyen ismerete egyszerre gazdaggá és szegénnyé tett bennünket. Gazdaggá a nagy író személyes jelenlétének és hozzánk tartozásának a tudatával, és szegényebbé életműve alkotó elsajátítása lehetséges hozadékával. Mindezt önkritikus érvénnyel mondom, magamra is vonatkoztatom. Könyveket válo- gatam és állítottam össze írásaiból, tanulmányokban és esszékben foglalkoztam egyéniségével, eszméinek kötelező érvényéről gyakran értekeztem. Ma mégis úgy érzem, nem ismerem őt eléggé. De ezt a felismerést érdemes pontosítani és bővebben kifejteni, mert a Fábryval kapcsolatos problémáink gyökeréhez vezethet. Nem arról van szó ugyanis, hogy keveset tudtam róla, vagy félreismertem őt! Amit vele kapcsolatban leírtam, őszinte és igaz volt, megállapításaimat mindig helytállónak és teljesnek éreztem, ma mégis úgy látom, hogy gyakran csak a felületig jutottam el, és néha nem tudtam szabadulni a róla közkézen forgó általánosságok és közhelyek hatalma alól. Mai szemmel nézve Fábry minden esetben mélyebbnek és tartalmasabbnak bizonyul annál, ahogy láttam őt. Olyan író ő, akivel minden találkozásunk új felismerésekkel lep meg, új igazságokkal gazdagít, és azáltal hat ránk, hogy saját személyes kérdéseinkre lépten-nyomon mély értelmű választ kínál. A megismerés szándéka tehát bennünk volt, s ha mégsem tudtuk maradéktalanul megvalósítani, annak okai voltak — lehettek. Az egyik lehetséges ok: Fábry egészében, folyamatosságában nagyság, míg köteteinek egy része a válogatás folytán és a szerkesztés okán mindig csak töredékes képét mutatta. Hosszú ideig nem érzékelhettük fejlődésének következetes vonalát, egy adott korszakon belüli teljességét. A másik ok: Fábry hallatlanul mély európai kultúrával átitatott író, értéséhez fel kell nőni és el kell fogadni szellemi eszményeit. S a harmadik: mintha a kor sem kedvezne neki, a tömegtájékoztatás módszereinek hatalma, a videokultúra terjedése, a klasszikus értelemben vett művészi eszmények térvesztése, a konzum életmóddal járó felületesség és a modern elsekélyesedés azok ellen az írói értékek ellen látszik dolgozni, melyek Fábry szellemiségének alapértékei. Néhány éve a Madách Kiadó időbeli sorrendben adja ki Fábry Zoltán Összegyűjtött írásait. Valódi élményt jelent munkáit keletkezésük sorrendjében olvasni, a reveláció erejével hat nyomon követni fiatal szellemisége kibontakozását. Súlyos történelmi korban jelentkezik, kisebbségi — nemzetiségi létünk kezdetén. Alkatánál fogva maga is történelmet hordozó személyiséggé válhatott. írói kvalitásai felfigyeltetők. Szinte kész
