Irodalmi Szemle, 1985
1985/10 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Irodalmi paródiák két háború közti sajtónkban
II. PARÓDIÁK AZ IRODALMI ÉLETRŐL Az alábbi paródiákat egy tehetséges emigráns újságíró, Darvas Henri írta, aki A Reggelben és a Nyilban szerkesztősködött, és 1932-ben negyvenévesen tuberkulózisban halt meg. A paródiákban szereplő írók a húszas években Kassán éltek, és főleg a Kassai Naplóban publikáltak. Közülük néhányan (Jarnó, Juhász, Palotai, Szenes) a kassai Renaissance egyesület szervezői és vezetői voltak. A Móricz fogadására felsorakozó írók bemutatása túlzóan, igazságtalanul szarkasztikus, de azért jól érezteti az attraktív irodalmi esték rendezésénél tapasztalható helyi érdekű reklámfogásokat. Dr. EPE: Objektív beszámoló Móricz Zsigmond kassai szenvedéseiről „A kassai irodalmi élet szabadon elővezetett zsenijeinek, sakáljainak és műpártolóinak vörösbetűs ünnepnapjuk volt az elmúlt hét csütörtökje. Ezen a napon tartott ugyanis felolvasást Móricz Zsigmond Kassán. Nem Móriczot ünnepelték, hanem magukat Kassa irodalmárjai, akiknek minden igyekezete abban merült ki, hogy minél közelebbi testi érintkezésbe kerüljenek a magyar regény mesterével. A pályaudvaron testületileg jelentek meg Sziklay Ferenc nagymogul vezetése alatt Szepesi Miksa, Szenes Erzsi, a nagy Jarnó, Keller Imre, Juhász Árpád és Berkesné Palotai Boris, aki mint fehérruhás szűzlány ibolyacsokorral fogadta Móriczot. Juhász a tisztelete jeléül az elmaradhatatlan kubaszivart is kivette a szájából. Jarnó József, dér Weltberühmt pedig saját szentséges kezeivel, amelyekkel a »Háborútól a forradalomig« című remekművét megírta, cipelte a konflisig a mester bőröndjét.. (Futár, 1926. XI. 20.) Nagy emberek nagyképű nyilatkozata 1. Schalkház Sára, a „Néger furulya” szerzője, néhai könyvkötő, jelenleg szerkesz- tőcskét játszogat: „Mostanában a Taknyos trombita című regényemen dolgozom. Munka közben feltétlenül szükséges, hogy feketén furulyázzanak fülembe, mert az ad ihletet. Csak a rólam elnevezett Schalkház szálló liftjében tudok írni. Könyvkötő koromban sokat dolgoztam enyvvel, ezért ragadt rám annyi idegen benyomás.” — 2. B. Palotai Boris, az „Áradó tavasz” szerzője: „Csak pult mellett tudok dolgozni, kiszolgálás után, ha sikerült a vevőkre valamit rásózni. Egy hatalmas költői munkán dolgozom, melynek címe: A menydörgő tél avagy a Textilbolt titka.” (Futár-Stefi, 1927) III. PARÓDIÁK IRODALMI ÉS TUDOMÁNYOS EGYESÜLETEKRŐL Azok az egyesületek (Szentiváni Kúria, Csehszlovákiai Magyar Irodalmi, Művészeti és Tudományos Társaság, Kazinczy Társaság), melyeket az alábbi paródiák tollhegyre vettek, az első irodalmi szakaszunkban az irodalmi erők összefogásának legjelentősebb szervezői voltak. Ennek ellenére túlságos liberalizmus, a dilettantizmus iránti engedékenység volt rájuk jellemző: a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi, Művészeti és Tudományos Társaság tudományos szakosztályába például minden tudományos tapasztalat és munkásság nélküli újságírókat is felvettek, az egyik kezdeti (1926-os) írószervezkedésnél pedig 208 (!) írót vettek lajstromba. Ilyen körülmények között a paródiák főleg a színvonal-követelmény elhanyagolását pellengérezték. Összeült a szlovenszkói írók és költők szentiváni kúriája A szlovenszkói kultúresemények központjában még mindig az egybehívott Szentiváni Kúria áll. A szlovenszkói magyar írók nagy tanácskozása a szentiváni fürdőben. A rossz-
