Irodalmi Szemle, 1985
1985/10 - Ardamica Ferenc: Görbe Tükör előtt
GÖRBE TÜKÖR ELŐTT A Görbe Tükröt tartja: Arclamica Ferenc I Gömörosztrapressburgi Szép Ilonka — Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb széles e világon? — All a legszebb, Ali a legjobb, Ali a legerősebb ... — Felháborító! — Ilonka, én figyelmeztettelek, hogy ez egy egészen más tükör, mint amilyenre számítottál. — Tudom, az Űj Tükör, mely nemrég hozta a Barokk tükör című novellámat. Ha jól sejtem, ezentúl én már házlszerző leszek az Űj Tükörben. — Hm... Ez egy Görbe Tükör, amit én tartok eléd. Kukkants már bele! — Ha annyira akarod . . . Tükröm, tükröm, mondd meg nékem ... — Az istenért, Ilonka, hát persze hogy te vagy a legszebb, a tükörnek nem, de nekem elhiheted! — Azért, te kis hamis! Valaha színésznő szerettem volna lenni... De nem tehettem, mindenki beláthatja, mert mivé vált volna nélkülem a csehszlovákiai magyar irodalom? Mondd, mivé? — Ilonka, ne tégy fel nekem olyan kérdéseket, amelyekre nem tudok válaszolni. Különben is, most egészen másról van szó . . . — Miről? Ne haragudj... túl sok itt a tükör ... Űj, meg régi (barokk], meg görbe ... egészen összezavarsz... nem ezt vártam tőled ... Lassan úgy viselkedsz, mint a Zalabai! — Hát nem érted? Hagyd Zalabait a fenébe, inkább a műveidről... Az első kötetről... A Melis-Osztrában született dalokról... — Hja, az Osztravai dalokról... Mind remekmű. A csehszlovákiai magyar poézis legszebb darabjai. De neked elmondhatom, azokat nem a fekete gyémánt városában írtam. Nem, Osztravában egyáltalán nem volt kedvem dalolni. Vert az uram. Ott is hagytam! Azután már csak az érdekes emberek érdekeltek, a kihalóban lévők, azokról isteni portrékat lehetett készíteni. Például az utolsó harangöntő, az utolsó fazekas, az utolsó festő, az utolsó műszak ... — Igen, így született meg a Vészharangok című novellásköteted. — Tévedsz, az Harangok címen jelent meg. Rögtön utána megkongatt'ák felettem a vészharangot, sőt, valamelyik pofátlan kritikus megkérdezte tőlem, mikor írom meg az Utolsó írónő című novellámat. Mondtam neki, hogy rögtön az Utolsó kritikus és az Utolsó szerkesztő után! Mert az utóbbiak semmivel sem jobbak az előbbieknél — egy utolsók! Mind összfogtak ellenem ... — Váltsunk témát! Beszéljünk másról, ha ez neked kellemetlen. Szeretted a Szereti a szandi-mandit? — Az mi? Eszik vagy Isszák? — Az egy film (volt). Jó, akkor ezt a témát se folytassuk. — Én csak a kisunokámat szeretem, a Szandit! Írtam is róla egy gyermekkönyvet, a Szandi naplóját... — Igen, emlékszem... Gyermekeim nagylelkűen kölcsönadták. így sikerült elolvasnom. Egyetlen szerencséd, hogy Kopőcs Tibor nemigen juthatott hozzá (lám, a kis példányszám is jó valamire!), különben meggyűlt volna vele a bajod!... Vékony köny
