Irodalmi Szemle, 1985
1985/10 - Irodalmi paródiák: Kulcsár Ferenc, Soóky László, Fellinger Károly, Juhász József, Keszeli Ferenc, Barak László irodalmi paródiái
birtokomban van a faló belsejében elhelyezkedett katonák, illetve ripacsok névsora, tehát a szereposztás — mégpedig egy stratégiailag és színháztörténetileg igen fontos színlap formájában. íme. Első katona: Kovács János. Második katona: Varga József. Harmadik katona: Kiss Géza. Negyedik katona: Végh Béla. Ötödik katona: Hadkötelezettség alól mentesítve (értsd: kiszuperálva). Hatodik katona: Tóth Lajos, aki mellékesen az egyik szépapám volt. Ádám: Tóth Lajos. Éva: Tóth Lajosné és így tovább. A fentiek arra engednek következtetni, hogy a társulat nem lehetett igen népes, vagy ha korábban az is volt, az utaztatás költségeinek emelkedése miatt a színigazgató kénytelen volt csökkenteni a létszámot. Ezért lehetséges az, hogy az Űr hangját is maga Tóth Lajos testesítette meg, de csak addig, amíg hősi halált nem halt Trója falain belül. Szerepeit a későbbiek során felesége, Tóth Lajosné vette át, de nem tartom kizártnak, hogy mindez csupán szükségből alakult így. Felteszem, hogy a társulat korábban megfordult Kínában és Japánban is, ahol az ottani színjátszás elemeit ellesték, s azt fordítva alkalmazták, ami szerint minden szerepet nő játszott. E hagyomány felújulásá- nak ismét tanúi lehetünk, de most már demokratikus alkalmazásban. Ismert tény ugyanis, hogy manapság is van néhány futatott színész és színésznő, akik már mindent eljátszottak, így például K. Andrást már csak a következő színházi évad választja el attól, hogy Ophelia vagy Desdemona alakítója legyen, következésképpen H. Ildikó játssza majd el mindkét sírásó szerepét. De térjünk vissza a korabeli szereposztásra, illetve annak bizonyítására, hogy azok a Kissek, Kovácsok, Vargák, Véghek és Tóthok kivétel nélkül kocsi illetőségűek voltak, mert a faluban manapság sem találni más vezetéknevet. Nem kisebb hagyományai voltak a színjátszásnak a szomszédos településen, ahol a Katolikus Legényegylet és a Megyei Ipartestület leánykörének közös kooprodukciójá- ban közel ezer előadást ért meg Katona József drámája, a Bánk bán. Sajnos a művet csak egyetlen alkalommal vitték el más településre, de ott csúnyán kifütyülték őket, mivel tájszólásban beszéltek. Róluk — egyelőre — többet nem sikerült kiderítenem, mert a Guinness-féle rekordok könyve is csak annyit közöl, hogy több mint háromszor adták elő a Piros bugyellárist. Mindebből arra következtethetünk, hogy a két település közönségének színházi kultúrája igencsak haladó és hazafias volt, nem is beszélve arról, hogy Peter Brook társulata számos alkalommal szerepelt a két település határában megépült közös kultúrpalotában. Felhasznált irodalom: Peter Brook: A színigazgató színigazat hazudik — interjú 1979, riporter T. L.; Szigeti László összes művei — kézirat; Kopócs Tibor: A világot jelentő deszkafalszínpadterv; Dusza István: A Noszty fiú esete a Magyar Területi Színházzal; Miklósi Péter: A zenekari árokpart — színikritika; Gágyor Péter: Kán-kán csomó — dalmű; uő.: A ligeti zászlótartó — portré Sz. L.-ról; Szigeti László: A Péter hullámhosz- szán — emlékirat; Dúdor István: Átmenti tartózkodásaim Komáromban — festmény, olaj, 700X900 cm; Kmeczkó Mihály: Lábszag a súgólyukban — dramaturgiai elemzések, szerk.: Tóth László; Tarics János: A kulisszatitkár emlékiratai; Lovicsek Béla: A megvakult menyecske — színmű sok felvonásban; A csehszlovák autóbuszforgalom menetrendje — Komárom—Dunaszerdahely—Kassa és retúr; Dráfi Mátyás: Thália szekercéje — cikkek, tanulmányok; Egri Viktor: Századik ősbemutatóm — emlékbeszéd; Ferenczy Anna: Pitypangköszörű — regény.
