Irodalmi Szemle, 1985

1985/10 - Irodalmi paródiák: Kulcsár Ferenc, Soóky László, Fellinger Károly, Juhász József, Keszeli Ferenc, Barak László irodalmi paródiái

Tyúkszar nem lehet — mondta tehát beszappanozott arccal a nagyanyád. Megállt és töprengett, kileshetően játszadozott: ki akarta találni, vajon mire is lépett? Alpári és primitív dolog lett volna, nagyanyád méltóságától idegen cselekedet — lehajolni és megnézni: mi van a talpa alatt? Találgatott tehát. Ötkoronás? Vitézségi nagyezüst?

Eddig jutott, ez a két tippje volt, más nem jutott az eszébe. Igen ám, de ha ötkoronás, akkor miért olyan hideg, hiszen már három órája tűz rá a nap? Ugyanezen ok miatt nem lehet vitézségi nagyezüst se. De akkor meg mi a kórság? Sokáig szorította talpát az ominózus pontra, igen szerette volna kitalálni a nagyanyád, vajon mi lehet az, és miért nem melegedett már fel a töprengés hosszú percei során?

Nagyanyád fél óra múlva feladta. Mielőtt a talpát leemelte volna a hidegen égető pontról, kötelességének érezte, hogy lelkiismeret-furdalása legyen, amiért ilyen türelmetlen és kíváncsi, amiért reá nem jellemző módon képtelen megfejteni ezt az egyszerű rébuszt. Amikor a kritikus pontról lelépett, nem nézett oda azonnal, hanem még adott magának egy kevés időt, egy utolsó lehetőséget, hogy kitalálja. Sajnos, ezek után sem sikerült. Aztán odanézett. Csakhogy a földön semmit sem látott. Lábujjával belepiszkált a finom porba, aztán lehajolt, és perceken belül már tíz körömmel kutatott, de hasztalan: az udvar talaján semmi se volt. Közben a szappanhab az arcára száradt. Újra felállt, lábát ismét odaszorította arra a helyre. Ismét érezte a kerek alakú hideget, csak éppen semmit sem talált a talpa alatt.

Hát így kezdődött nagyanyád szellemi hanyatlásának szomorú, de igen tanulságos története, aki még azon a vasárnapon egy fél kútnyi mély lyukat ásott az udvaron, ezért a miséről, az ebédről, a délutáni korzóról ugyanúgy elmaradt, mint az esti Utániéról. Alkonyatkor — mint szokta —■ nem fogadta a vizitre elé járuló unokáit és dédunokáit, és legjobb barátnőjét is kiebrudalta az udvarról, amikor az aggódó tekintettel belépett a kapun. Egyszerűen elküldte a ... Ordenáré volt, mint egy őrmester, estére pedig vérszomjasán üvöltözött, mint a sivatagi sakál. A családot évtizedek óta tisztességgel és lelkiismerette! szolgáló háziorvost harctéri felcsernek minősítette — ki kellett ugyanis hívni az orvost, a kiváló tekintélynek örvendő Boguslawski doktort, akiről azt beszélték, hogy mialatt a krakkói egyetemen tanult, mellékállásban színigazgatással kereste meg a tandíjra valót.

Nagyanyád állapota napról napra romlott, mígnem valaki azt tanácsolta, hívják el hozzá azt a dél-amerikai varázslót, aki a pesti Angol-parkban immár fél esztendeje oly híres mutatványokkal kápráztatja el a közönséget. Két nagybátyád három fia utazott el azonnal Budapestre, hogy azt a Melchiades néven ismert varázslót elhozzák nagyanyádhoz. Automobillal mentek, és a családi szájhagyomány őrzi ezen utazás egyik kellemetlen komplikációját, az a bonyodalmat, amikor Drégelypalánknál tengelytörést szenvedtek, ezért késve érkeztek Budapestre, ahol már csak Melchiades impresszárióját találták, aki Jósé Arcadio Buendia néven mutatkozott be, és sajnálattal közölte, hogy mestere, Melchiades Isztambulon keresztül Teheránba távozott, hogy eleget tegyen ottani szerződésének. Pedig ha tudta volna az a Buendia, hogy nagyanyád a halálos ágyán majd arról tesz vallomást, hogy ő valójában nem az, akinek a családja eddig hitte, hogy eredetileg Ursulának hívták ...

Az unokabátyák három fiúgyermeke közül csak kettő tért haza Budapestről, mert a harmadik beleszeretett egy Debóra nevű táncosnőbe, beköltözött vele a Ritz szállóba, ahol aztán heteken belül úgy legatyásodott, hogy soha többé nem tudott összevakarni annyi pénzt, amennyiért tékozló fiúként visszaviszi őt a vonat Lévára, ahonnét elindult. Később szegényházba került, ahol megismerkedett a szarajevói merénylő, Gavrilo Princíp unokahúgával, akivel együtt ugrottak le a Ferenc Jőzsef-hídról a Dunába. Összeölelkezett holttestüket csak a következő esztendő húsvétján fogták ki a Vaskapunál.

Időközben állandósult nagyanyád leromlott állapota. Felmerült, hogy Bécsbe kéne őt szállítani, az akkor oly sokat emlegetett Sigmund Freud professzorhoz, de azok már tudvalévőén a világgazdasági válság esztendői voltak, s a család nem merte vállalni az anyagi kockázatot. Mindezen túlmenően Ulrich, a bécsi rokon nem tartotta be szavát, amikor egy levélben azt ígérte: beajánlást szerez a professzorhoz.

Ülsz bent a Kiadóban, bámulsz kifelé az október végi ködben vitorlázó háztetőkre. Lábadnál krizantámcsokor, előtted egy nemzetközi vasúti menetrend, benne, mint könyvjelző, egy cseh vegyészmérnök levele. Két óra múlva indul a vonatod. Istenem, hogy