Irodalmi Szemle, 1985
1985/10 - Irodalmi paródiák: Kulcsár Ferenc, Soóky László, Fellinger Károly, Juhász József, Keszeli Ferenc, Barak László irodalmi paródiái
varjúcsapat károg kékül a nyelvünk hol van már ó hol a tavalyi hó kibomlik és lobog a mindenható hajkoronája didereg benne újra a rend a vese és a szó és az úr hófehér csontvázunk ki érti miért megőrli Rozserdő Arpawald: Aromantika Istenke kenyerére emlékszel-e? A pulya idők aromantikáját, fényillatát, holdzamatát már régen nem ízlelted. Madárijesztők könnyű rétszaga petyhüdt bőrödről gyorsan lepereg. Csilló patakban hasaltál nesztelen — s most megszégyenít a nesztelenség. Anyád szegfű-szavait ki fűzi koszorúba? Virág-nyelvének aromáját érzed-e még? Tősgyökeres Péterfalvi Árpa: Gépek a napon És mindenki gép lett. Az isten így büntette meg a világot. Alkatrészek hevernek a napon, fogaskerekek, tört csapágyok. Fémes testüket napfény marja, determináltan, fakón izzanak, s ha jön majd az este, acélszivükkel lüktetnek az ólmos ég alatt. A szerelőházban ifjú költő rozsdáll: a mindenhatóság, ide száműzte: vaskalodába az agyontechnizált valóság.
