Irodalmi Szemle, 1985
1985/10 - Vajkai Miklós: Lusta por
Itt van a megyében. A megye meg Európában. S a közép-európai kiművelt főnek az európaiság azt jelenti tán, hogy összeköttetésben lenni a haladással, és itt meg, mintha minden-miaden fordítva történne. Eszem magamat a megye húsába, a hazai kátyúba, az Időben meg sitty-sutty, sitty-sutty, elő-elő a légkalapácsot, a vésőket, a súrolókefét, és hurrát kiáltani a tudatjavítás nagy zászlóbontásának, ávé néked, minden idők legnagyobb horderejű pallérozása. Lábamat teszem előre. A másikat utánavonom. Arra gondolok, hogy azért mégiscsak történik valami. Mert jön, közelít Józsika, a romungoro gyerek, aki nem éppen fikció, és nem szellemi kicsapongás, de hús-vér fehércigánykölyök, Józsika jön és azt mondja: — Ha nagy leszek: elmegyek innen. — Innen? — a szemem olajozatlanul csikordul, amint fordul a gyerek felé. — Ügy. — A mondatai gránitszilárd morzsalékok. De mintha már most magukba gyűjtötték volna a visszavonhatatlant. — Elmegyek, és magammal viszem a cicáimat. — A barátaid? — A barátaim. Meg magammal viszem a ruhámat. A lábbelimet. — Aha. — Elmegyek én innen, nem úgy, mint maguk ... — Mi is mennénk, Józsika... De ha elmennénk... Hiszen világra jöttöm óta egyébre sem gondoltam, mint az útra ... Ültem a küszöbünkön, gánicát ettem, s a nap az eresz alá tűzött... Kinn elriszált egy autóbusz, és a könnyem megeredt, mert nem láttam magamat benne ... Pedig négynél nem lehettem több ... Szóval, ha elmennénk ... Mondjuk Ganprexánba, és erre a rohadt megyére apróhirdetés útján vevőt szereznénk ... Ha elmennénk az álmunk tartományába ... ha elmehetnénk ... — Én Sumperkba megyek. Klassz cigányok élnek ott. Lengyel származású mutatványosok, meg szegkovácsok ... — Ha mindannyian elmennénk, Józsika, akkor történne-e valami? Mondd csak... Történne-e valami? — Valami mindig történik, még akkor is, ha nem vesszük észre... — A dolgok, ezt magának tudnia kellene: igazából sohasem állapodnak meg... Ha megcsendesülnének, vége lenne ennek az egésznek ... — foltos keze körülírja a tájékot. — Szóval... — Szóval...? — Számomra Gúnyárd megye csak kölönc ... Magamra maradok a fűtőház előtt. A Nap narancssárgán adja a reggeli világosságot. Én meg állok, és igyekszem gondolkodni. De érzem, hogy a gondolataim az agyam kürtőjén megakadnak, ernyősen a fonalak, a fonalak ... A fonalak visszatartanak. S már nem kezdem újra a három butát s a hat ostobát. Dehogy kezdem. Már nem az én világom. Mert tegyük fel, hogy igaza van Józsikának. Ha nem ingünk, ne vegyük magunkra. Nem mi ütöttük csáléra a világ kalapját, nem kell hát felvállalni mások kontárkodásait. Egeen ... tegyük fel, hogy igaza van ... Vetem hátamat a falnak. Érzem, a betonhabarcstüskék jönnek neki a gerincemnek. Ahol hajdan a SOROMPÓ állt, most a Városi Autóbuszforgalmi Vállalat kocsija par-
