Irodalmi Szemle, 1985
1985/9 - KRITIKA - Turczel Lajos: A Nyugat-szerkesztő Móricz Zsigmond levelezése
A NYUGAT-SZERKESZTŐ MÓRICZ ZSIGMOND LEVELEZÉSE Turczel Lajos Ismeretes, hogy Osvát Ernő halála után három évig, 1929 novemberétől 1933 februárjáig Móricz Zsigmond és Babits Mihály együtt szerkesztették a Nyugatot. Irodalmi nézeteik és szerkesztési elképzeléseik különbözősége miatt sok súrlódás volt közöttük, s ezen az sem segített, hogy pontosan meghatározták a szerkeszfői feladatokat: Móricz a prózai anyagot (novella, folytatásos regények, publicisztika), Babits pedig a verseket és a kritikai anyagot kezelte. A folyóirat tényleges főszerkesztője és ügyintézője Móricz volt. Móricz Zsigmondnak nagy tervei voltak a Nyugattal, mely egész fennállása alatt cs*ak nagytőkés mecénási támogatással tudta fenntartani magát: indulása idején a mecénási szerepéről közismert Hatvany Lajos is támogatta, de a segélyek fő szerzője kezdettől fogva a Nyugat alapító tagja — és egy ideig szerkesztője is —, Fenyő Miksa volt, aki a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) titkáraként kitűnő kapcsolatban állt a nagytőkés körökkel; Móriczék szerkesztői tevékenysége idején az életmentő pénzadományok biztosításában nagy szerepet játszott egy másik irodalmárkodó tőkés funkcionárius is: Hegedűs Lóránt, aki a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének (TÉBE) volt az elnöke. Móricz állandóan ösztönözte, sarkallta ezeket a pénzszerzőket, s ezen túl nagyarányú előfizetőszerző-kampányokkal arra törekedett, hogy a Nyugat önfenntartóvá, sőt üzletileg is sikeressé váljon; ez a törekvése azonban a gazdasági világválság akkori kirobbanása és eiharapózása miatt nem lehetett sikeres. Az új szerkesztő rendkívüli erőfeszítéseiről, a Nyugatba fektetett sziszifuszi munkájáról már korábban is sokat tudtunk, hiszen levelezésének eddigi kiadásaiból minderre fény derült, leánya: Móricz Virág pedig a Móricz Zsigmond szerkesztő úr című munkájában (1967) egyenesen ezt a témát dolgozta fel. Virág e művében elsősorban apjának a szerkesztés egész ideje alatt vezetett naplójára, az úgynevezett Nyugatnaplóra, valamint saját emlékeire-élményeire támaszkodott — levelezési anyagot csak csekélyebb mértékben közölt. A Nyugat-szerkesztő Móricz levelezésének kiadását a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum vállalta magára. A most megjelent kötet (Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője — Levelek, Bp. 1984, 506 o.) időrendi sorrendben 391 levelet tartalmaz, de a jegyzetanyagba is bekerült néhány levél. A kiadó a köteteket „válogatásinak minősíti, de érzésünk szerint a közölt levelek száma közel állhat a ma ismert teljes mennyiséghez. A 391 levél közül 185-öt Móricz írt, 206-ot a levelezőtársai. Számunkra rendkívül érdekes, hogy 58 levélben, tehát a levelezésnek közel egyhatodában csehszlovákiai magyar írók a levelezőpartnerek. Ez a nagy arány elsősorban azzal magyarázható, hogy Móricz a Nyugat prosperitását — ugyanúgy, mint Gaál Gábor a Korunkét — részben a csehszlovákiai magyar előfizetőkkel szerette volna biztosítani. A Szent-Ivány Józseffel váltott levelekből kitűnik: 1930 elején olyan tervei is voltak, hogy a megszűnőben lévő csehszlovákiai Képes Hét előfizetői a Nyugat előfizetőivé váljanak. Ezektől a legjobb értelemben vett üzleti számításoktól eltekintve Móricz őszintén vonzódott a csehszlovákiai magyarsághoz, különösen a sarlós ifjúsághoz, és abbéli igyekezetében, hogy a Nyugat munkájába minél több írónkat bevonja, a szeretet és a számítás is szerepet játszott. A Nyugat-szerkesztő Móricz levelezésének kiadása révén sok új adat tárul fel a Nyugat történetéről, a szerkesztőség belvilágáról, a lap és az írók kapcsolatáról, az akkori magyar értelmiség egyes rétegeinek a laphoz való viszonyáról stb., s az új ismeretekből nemcsak a Nyugat-kutatók húzhatnak hasznot, hanem a Móricz- és Babits-kutatók, sőt a korszakkal foglalkozó történészek és szociológusok is. A felmerült új adatok irodalomtörténeti vonatkozásban hozzájárulhatnak például annak a problémának a tisztázásához (de esetleg a bonyolításához is), amely körül hosszú idők óta áldatlan vita folyik. Az úgynevezett urbánus—népi ellentétről, az urbánus— népi vitáról van szó, amelynek „virágkora” a népi mozgalom kikristályosodási idejére
