Irodalmi Szemle, 1985

1985/9 - NAPLÓ - Karol Tomiš: A sziktivkari VI. Nemzetközi Finnugor Kongresszus

félszer nagyobb, mint a mi köztársasá­gunk, de csak 1150 000 lakosa van. Közü­lük 281000 vallja magát komi nemzetisé­gűnek. Sziktivkar magán viseli az utóbbi hu­szonöt év gyors gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének jegyeit. A város széles útjai és utcái nagyrészt modern, többemeletes épületek, zöldövezetek és parkok között futnak. A nagy októberi szocialista forradalom után ötezren lak­ták, lakóinak száma most meghaladja a száznyolcvanezret. A város a köztársaság ipari, tudományos és kulturális életének központja. A Szovjet Tudományos Akadé­mia komi részlege 300 tudományos dolgo­zót foglalkoztat. Közülük 12 a tudományok doktora és 150 a tudományok kandidátu­sa. A részleg nyelvi, irodalmi és történeti intézetének nagy része volt a kongresz- szus megrendezésében. A kongresszus központi témája így hang­zott: Az uráli finnugor nemzetiségek nyel­ve, sajátosságai, kultúrája, történelme és jelene. E témával foglalkoztak a kongresz- szus plenáris üléseinek előadásai és a szakosztályokban elhangzott előadások zöme. A kongresszus munkája azonban a teljes finnugrisztikát átfogta. Például a finn nemzeti eposz, a Kalevala kiadásának 150. évfordulója alkalmából szakosztály­közi ülésre került sor, melyet e mű sok­oldalú analízisének és történelmi-társadal- mi összefüggései vizsgálatának szenteltek. Nagyszámú előadás hangzott el a magyar, észt, finn és karéliai etnikum nyelvéről és kultúrájáról. A kongresszus munkájának súlypontja a nyolc szakosztályban volt, amelyek szű- kebb témák szerint alosztályokra oszlot­tak. A három nyelvtudományi szakosztály az uráli finnugor nyelvek: a komi, mord- van, mari, udmurt, manysl és a chanti nyelvtani, fonetikai, dialektológiai kapcso­lat- és nyelvtörténeti kutatásának eredmé­nyeit taglalta. Sokrétűek voltak a néprajzi szakosztály előadásainak témái. Átfogták a finnugor nemzetek és nemzetiségek et­nogenezisének és etnostruktúrájának, az etnokulturális folyamatok periodizációjá­nak problémáit és egyes korszakainak vizs­gálatát, beleértve a legújabbat is. Megvi­tatta továbbá az etnikumok kulturális köl­csönhatásainak kérdéseit, a természeti­társadalmi környezet és az élet- és terme­lési mód közti viszonyokat, a család szer­vezetét, valamint a szaktudomány problé­makörébe tartozó több más kérdést is. Az archeológiái és a fizikai antropoló­giai szakosztály figyelemre méltó felfede­zésekről számolt be Északkelet-Európa ős­történetéből, a finnugor törzsek ókori kor­szakából, az egyes törzsek eredetéről és formálódásának útjairól, némely szem­pontból módosítva az eddigi elképzelése­ket. Olyan új módszereket alkalmaztak, mint a plasztikus antropológiai rekonstruk­ció vagy a dermatoglifika. A szakosztály munkája hozzájárult a Szovjetunió terüle­tén élő finnugor nemzetiségek múltjának tisztázásához, még ha némely kérdés nyi­tott maradt is, vagy ellentétes hipotézisek szintjén áll, mint pl. némelyik permi finn törzs etnogenezisének kérdése. Az előző kongresszusok gyakorlatától el­térően ez alkalommal a folklorista szak­osztály keretében külön népköltészeti és népzenei alosztály alakult. Mindkettőben a történeti összehasonlító módszert alkal­mazták a finnugor folklór és az indo­európai és ural-altaji nemzetek folklsrjá- nak sokrétű összefüggésben való tanulmá­nyozásában. Figyelmet szenteltek a folklór minden műfajának, a legélénkebb vitát mégis a finnugor törzsek eposzainak prob­lémáiról szóló előadások váltották ki. Szó volt a mítoszokról is, a kölcsönhatásokról, a folklór-műfajok poétikájáról, a népköl­tészet versmértékéről és hasonlókról. A népzenei alosztályban a vokális, hangsze­res és táncfolklór kérdéseit vitatták meg. A kongresszus résztvevői a hagyományos zeneszerszámokkal is megismerkedhettek. Az irodalomtudományi szakosztály elő­adásai a finnugor irodalmak néhány köz­ponti problémájának megvilágítását és azok kutatását célozták. Érintették a finnugor irodalomtudomány elméleti kiin­dulópontjait és metodológiai kérdéseit, a mai finnugor irodalmak irodalomtörténeti feldolgozásának, értelmezésük ideológiai szemléletének kérdését, az irodalomtörté­nész egyéniségének szerepét a mű köz­vetítésében, a kritikai gondolkodás álla­potát az egyes nemzetiségi irodalomtudo­mányokban, az irodalmi közösségek és irodalmi kapcsolatok problematikáját. A következő témakört a finnugor irodalmak­ban fellelhető stílusok, irányzatok és mű­fajok kérdései, a népi és nemzeti irodalmi hagyományoknak az ezek formálásában és mai állapotában betöltött feladata, a nem­zetközi és a nemzeti viszonya, az irodalmi hősök megformálásának problémaköre stb. képezték. A szakosztály munkájából aktí­van kivették részüket Csehszlovákia kép­

Next

/
Oldalképek
Tartalom