Irodalmi Szemle, 1985
1985/9 - ÉLŐ MÚLT - Varga Erzsébet: Sáfáry László
A társadalmi valóság s a társadalmi mondanivaló Sáfáry legszebb szerelmes verseinek is fontos meghatározója. Ezekben a versekben a természet, a szociális valóság, a jövőhit, az optimizmus és a szerelem szinte eggyé ötvöződik, megbonthatatlan egységbe áll össze: a lányban, akit magával hív, nemcsak szeretőt, hanem barátot és harcostársat is keres a költő: Virágpor száll a levegőben, és ring a hegyoldal köröskörül. Sok bánat száll a levegőben, és reng már a föld. Sokan éheznek, börtönben ülnek, de új sors, új világ van készülőben, és jövünk már mi, új emberek! Virágpor száll a levegőben, itt van már, kislány, a te időd is! Az én bánatom az egész világ, az egész világ az én hitem! Jöjj velem játszani, harcolni, vándorolni, légy a pajtásom, társam, szeretőm! IVirágpor száll a levegőben) Ritmikai szempontból rendkívül változatosak, gazdagok a Sáfáry-versek. Minősíthetjük őket akár szabad verseknek is, ám ehhez képest meglepően kötöttek, szinte valamennyiben kimutatható az időmérték vagy a magyaros, hangsúlyos ritmus. Állításom bizonyítására a következőkben egy rövid, mindössze tízsoros költeményt, a fentebb már részben idézett Kisvárosi csend címűt elemzem, megjegyzem azonban, hogy a belőle levont következtetések általánosíthatók, a ritmikai elemzés Sáfáry egyéb versei esetében is hasonló eredményekhez vezetne. A költemény első négy sorát a trocheusok uralják: Békaszóba bújt az este hangja — U — U — U — U — U lomha fény tekintget át a fákon — U — U — U — U — U Hunyt szemünk már messze tájakon jár _ u — — — U — U-------k él a nap a kincses Indiákon. — UU U — U — U — U A „Vad dzsungelek és jámbor rizsmezők” sor egyenetlen ritmusával megtöri a trocheusok uralmát, mintegy előkészítve bennünket a következő hatodfeles jambus befogadására: aratni s ölni fent kemény acélok U — U — U — U — U — U A következő két sor azonban — most már minden előkészítés nélkül — ismét tro- cheusi lejtésű: tarka város — U — U templomok körül szép kövér papok — U — U — / — U — U — Ritmikailag a két utolsó sor tulajdonképpen együtt alkot egy katalektikus jambikus dimétert: És páriák. / Pucérok.-------U — U — U
