Irodalmi Szemle, 1985

1985/1 - FIGYELŐ - Koncsol László: Horizont

hogynem naplószerű ábrázolásában, őszinteségével, semmi emberit nem leplező igazával kiteljesíti az író igazságkereső, értékeket védő, a fogalmak és társadalmi alap- értékek teljes megtisztítását követelő szenvedélyét, s teljesebb hitelt ad neki. Hogy Király hitt egy megtisztulás lehetőségében, azt nagyon helyesen nem üres fogadkozásokkal, hanem víziójának pontos, illúziótlan megfogalmazásával, íróilag (esztétikailag]’ és emberileg (etikailag) tisztán és igazul fejezte ki. Az pedig, hogy valóban van remény a megtisztulásra, abban is kifejeződik, hogy a Kék farkasok, annyi nagy romániai magyar szellemi érték után és előtt, tízezer példányban jelent meg a bukaresti Krite- rionnál.

Kolozsvárt ilyen dolgokat hagyott az idő sodra a mederfenék iszapos hepehupáiban,, s innen figyelve a dolgokat, megint csak arra gondolok, hogy jó lenne már együtt mérlegelnünk irodalmaink dolgait.

4. BERTHA ZOLTÁN, GÖRÖMBEI ANDRÁS: A HETVENES ÉVEK ROMÁNIAI MAGYAR IRODALMA (TIT BUDAPESTI SZERVEZETE, 1984)

A debreceni szerzőpár, tanár (Görömbei) és tanítvány (Bertha) munkája nélkülözhetetlen kézikönyve lesz mindazoknak, akik a magyar irodalommal elmélyülten óhajtanak ezentúl foglalkozni. A két kutató bevallottan azért írta meg kétkötetes, történelmi elemzésből és bibliográfiából szőtt művét, hogy kiegészítse vele a Kántor—Láng-féle romániai magyar irodalomtörténetet, illetve annak a Magyar irodalom története 1945—1975 c. akadémiai összefoglaló IV. kötetében megjelent, bővített változatát, amely tárgyának belső mozgátsát csak a hatvanas évek végéig, illetve érintőlegesen és nagyon rövid' történelmi távlatból a hetvenes évek közepéig követhette figyelemmel. A debreceniek azonban a külső nézőpont és a nagyobb történelmi távlat jóvoltából, az anyag rejtettebb esztétikai üzeneteire is fogékonyan, hozzá is tehettek egyet-mást (nem is keveset)' Kántor Lajos és Láng Gusztáv kitűnő alapművének irodalomképéhez. A két, egymást nem tagadó, hanem barátilag kiegészítő szintézis és a hozzájuk csatlakozó bibliográfiák érdeme, hogy ma már pontos, részletes képünk van a felszabadulás utáni évtizedek: romániai magyar irodalmáról, amely teljesen érett egységként áll előttünk a magyar egyetemességben, s pontos, hiteles válaszokat ad a világ hadmozdulataira. Görömbeiék azzal a helyzeti előnyükkel is éltek, túl az önmagában is fontos időelőnyön, hogy értékítéleteiket nem kötik meg a romániai magyar tudomány és kritika beidegződései, hogy friss, a többi nemzetiségi irodalmon is edzett szemmel foghattak hozzá az esztétikai kódok megfejtéséhez, s a folyamatok, a szerzők és művek értékelésekor a kritika és a visszapillantó értékelések eredményeire is építhettek. A kiegészítés legfontosabb belső indoka pedig az volt, hogy a romániai magyar irodalom a hetvenes években vált igazán felnőtté, a szerzők szerint, persze, nem véletlenül. „A legjelentősebb művek~ elemzése”, írják, „talán meggyőzően bizonyítja, hogy a romániai magyar irodalom igazi felnőtté válását inkább a nehéz gondokkal küzdő nemzetiség életigényű, közösségi megmaradást és kibontakozást akaró feladatvállalása, a sajátosság méltóságát és értékét valló nemzetiségi magatartásformájának kimunkálása teremti meg.”

A romániai magyar irodalom egy nemzetnyi, közel kétmilliós népcsoport művészete, így nem csoda, hogy egyetlen évtizedéről is ilyen gazdag könyvet és külön könyvnyi válogatott bibliográfiát írhat a kutatás. A bibliográfia szerint mintegy kétszázhetvenöt (275) romániai magyar írónak jelentek meg könyvei a hetvenes években, a tíz év alatt kiadott eredeti kötetek száma, ha jól figyeltem, hétszáznegyvenhat (746), s joggal sejthetjük, hogy ezekben a papírínséges időkben elég sok könyv kézirata szunnyad kiadatlanul a fiókokban. Kétségtelen, hogy a romániai magyarság európai mértékkel/ mérve is nagy termőképességű, erős irodalommal büszkélkedhet.

Tudjuk, hogy 1944 után a romániai magyar irodalom szinte minden emberveszteség nélkül vállalhatta sajátos helyzetben betöltendő hivatását. Asztalos István, Balogh Edgár, Bánffy (Kisbán) Biklős, Bartalis János, Benedek Marcell, Berde Mária, Csehi Gyula, Gaál Gábor, Horváth Imre, Horváth István, Jékely Zoltán, Kós Károly, Kovács György, Méliusz József, Kiss Jenő, Molter Károly, Nagy István, Szabédi László, Szemlér Ferenc, Szentimrei Jenő és mások, s mögöttük az egész erdélyi magyar értelmiség, ékes szellemű és tiszta lelkiismeretű emberek népes tábora állt készen nemcsak a nemzeti kisebb