Irodalmi Szemle, 1985
1985/9 - FÓRUM - Mayer Judit: Nyelvhasználati gondjainkról
zük, és kmínovýt mondjunk a köményes kenyér helyett. Vagy például nem tudjuk, mi a lupačky (egyfajta töltött péksütemény) pontos megfelelője, ez azonban nem indokolja, hogy a fonott kalács helyett vianoökyt, a mákos kalács helyett meg makovníkot mondjunk. Szlovákul tokajské vínónak hívják a tokaji bort, nem tokaji vínónak. Mi se emlegessünk magyarul skalicai vöröst, zelený silvánt, limbašský silvánt, hanem nevezzük meg őket helyesen, így: szakolcai vörös, zöldszilváni, limbachi szilváni. Arról már nem is beszélve, hogy a frankovka természetesen kékfrankos. Nézzünk most egy kicsit körül az egészségügy berkeiben. Ott is szép számban hallhatunk ilyen és hasonló magyar szövegeket: Chrípkám volt, ezért elmentem a strediskóba az obvodnýhoz, a sestra azt mondta, jöjjek reggel odberre. Kaptam poukazt az internistához, onnan már sanitkával vittek haza. Ígérték, hogy majd írnak nekem návrhot lieöeniére. Az egészségügy témakörébe tartozó szavak, kifejezések használatában elkövetett hibákat nagyjából három csoportba lehetne sorolni. Az első csoportot a magyar szövegbe beékelt szlovák szavak és kifejezések alkotják, melyeknek megvannak a pontos magyar megfelelőik, de ezeket a beszélő vagy nem tudja, vagy talán tudja is, de mintha hivatalosabbnak, szakszerűbbnek érezné a mondanivalóját, ha bizonyos fogalmakat szlovákul emleget. Nagy tévedés, mert csak rosszul beszél magyarul. Attól senki sem lesz kevésbé bennfentes, ha magyarul beszélvén a chripkát influenzának, a zdravotné strediskót rendelőintézetnek, az obvodnýt körzeti orvosnak, a sestrát nővérnek, az odbert vérvételnek, a poukazt beutalónak, az internistát belgyógyásznak, a sanitkát mentőautónak vagy mentőkocsinak, a návrhot javaslatnak, a liečeniét gyógykezelésnek mondja. A második hibacsoportba azok a helytelen magyar kifejezések tartoznak, amelyek többé-kevésbé tükörfordítással jöttek létre. Ezekkel majd később foglalkozunk. A harmadik hibacsoportot az adott témakörben a helytelenül használt idegen szavak alkotják. Tudjuk, hogy a szlovákban — különösen az egészségügy területén — aránylag igen sok idegen (latin és görög) eredetű szót használnak, persze a szlovák nyelv szabályainak megfelelően. Ez azonban nem ok arra, hogy a magyar beszédben ehhez igazodjunk, és primárnak nevezzük a főorvost, aki nekünk idegen szóval primárius, asistentnek nevezzük a klinikai tanársegédet, aki nekünk idegen szóval asszisztens, docentnek a docenst és így tovább. A betegségek megnevezésével is sok a galiba, mert a magyar nyelvszokás azt a szabályt követi, hogy vagy magyar szóval nevezi meg a nyavalyát, vagy megtartja a tudományos — latin vagy görög eredetű — megnevezés eredeti, változatlan formáját, legalábbis hangzásban. A májgyulladásra tehát mondhatjuk, hogy hepatitisz, a mellhártyagyulladásra, hogy pleuritisz, a hörghurutra, hogy bronchi- tisz, de nem beszélhetünk róluk magyarul hepatitída, pleuritída, bronchitída formában, mivel akkor szlovákul neveztük meg őket. A kolitisz szlovákul kolitída, az infarktus szlovákul infarkt, a gasztritisz szlovákul gastritída, a rák, azaz karcinóma szlovákul karcinóm — nem pedig latinul, illetve görögül, mint azt sokan képzelik. S még egy fontos dolgot kell elmondanunk az idegen szavakról. Minden nyelv a maga módján, a maga szabályai szerint használja a latin, a görög eredetű vagy más idegen nyelvből átvett szavakat. A különbségek nemcsak az idegen szó formájában mutatkoznak meg, mint az említett példákból láthattuk, hanem abban is, hogy sokszor ugyanannak az idegen szónak más jelentése, jelentésárnyalata van az egyik és a másik nyelvben. Eléggé közismert és gyakori hiba a szlovákiai magyar nyelvhasználatban, hogy a szlovákban használatos antikvariát szót „lefordítják” antikvariátusnak, s ezzel a szóval jelölik a régi könyveket vásárló és árusító boltot, meg általában a régiségeket árusító boltot is. Holott az elsőnek a helyes megnevezése a magyarban az antikvárium, a másodiké lehet antikvárium, de inkább egyszerűen régiségbolt. Antikvariátus szavunk nincsen. A szlovákban azonban megvan az antikvárium idegen szó is, ám a jelentése: ’antik és más régiségek reneszánsz gyűjteménye’. A magyarban az antikvárium szónak ilyen jelentése nincs. Ugyanígy a szlovákban brigáda, a magyarban brigád formában használatos olasz—francia eredetű főnévnek nem teljesen azonosak a két nyelvben a jelentései. A magyar Idegen szavak szótára e szónak csak két jelentését ismerteti: 1. ’munkacsoport; meghatározott termelési feladatok teljesítésére egyesült dolgozók csoportja’; 2. ’dandár: önállóan működő katonai kötelék’. A szlovákban a brigáda szónak további jelentései is vannak, például brigádának nevezik a társadalmi munkát,
