Irodalmi Szemle, 1985
1985/9 - LÁTÓHATÁR - Otar Cselidze: Játszott a kígyó a varázskővel (vers)
OTAR CSELIDZE Játszott a kígyó a varázskövei Utamat veszítve, nem kicsi veszélyben Egy ősrégi mese ösvényére léptem ... A kartalini völgyben, éjfél tájban Váratlan a fű közt kígyóra találtam. Kő-talizmánnal játszott a kígyó, S megdermesztett a látomás: Bölcsességgel s halálos méreggel telten, Nem sejtvén, még mi kellene neki, Mit kellene kívánnia még, Játszott a kígyó A varázskővel... A tündöklő percek záporával Szórta be testét az öröklét. . . Önfeledten uralkodott A mindenható kő fölött, Hűvösen — vérének feketeségével. És kérdőjelként, miként a mesében, Intő jel módján, megfélemlítésül Táncot lejtett előttem a farkán ... És, állva csak a földi hiúságok láttán, Ámultam — nem tudván betelni vele —, Amint a lét és a nemlét szakadéka fölött Játszott a kígyó gyűrűzve-lejtve A varázs-drágakővel... Megjelenik a kígyó váratlan, A követeknél pontosabban S a hírhozóknál gyorsabban, Kitartóbban az ellenségnél, A jó társaknál biztosabban S fürgébben a népes rokonságnál... Lenyugszik a nap, elvész az igaz történet, Mágneses mezőm semmivé lesz. Kulcsár Ferenc fordítása
