Irodalmi Szemle, 1985
1985/9 - Kulcsár Ferenc: Ezeregyéjszaka (vers)
KULCSÁR FERENC 1 Panaszkodhat az Ur, az elvarázsolt mindenségben tántoroghat láthatatlanul — míg szállunk a titkos vásznú, rejtett jövő felé, riadt szemünk elé a teremtés dolgait te tárod: ezeregyéjszakán teremtetted a világot. Ö, Gyula bácsi, történelmi, lázas Jób-sebeid arcunk elé megszaggatott zászlóként emelted: menny-föld-pokol megsérült képeit, az igaz élet rettentő ízeit lelkűnkbe, e láthatatlan templom falára festetted — istentelen színjáték a tetted. A robbanó és boldog, agresszív, tiszta dolgok, fenomének, fények, fémek a testedben vérként keringenek, égnek, génjeidben az őstenger emlékezete hullámzik, bömböl és vacog és forr és fázik ... S míg sírdogál a szemedben a fény, isten megrongált szekerén utazol lélektől lélekig: tudója vagy te titkos tudatunknak: felfegyverzett látója vagy sötét utainknak; Ezcregyéjsz^ka Jakoby Gyulának hódolattal, önváddal, félelemmel, fájdalommal és örömmel
