Irodalmi Szemle, 1985
1985/8 - FIGYELŐ - Németh Gyula: Mindig van egy kivezető út...
felé. Pillanatnyilag öt színes ablaknak a terveit csináltam meg, és remélem, hogy egy év múlva azok el is készülnek. Aztán jön majd a többi, ha úgy igaz. — Hontjiizesgyarmaton született, életének egy jelentős részét a két háború közötti Csehszlovákiában élte le, s a mi szóhasználatunkkal élve, bizonyos értelemben akár csehszlovákiai magyarnak is tekinthetjük, tehát... — Én annak is tartom magam! — ... tehát ennek kapcsán szeretnék még kérdezni a szülőfaluval, Hontfüzesgyarmat- tál való kapcsolatáról... — Hontfüzesgyarmaton születtem, a hegyeknek és a Kisalföldnek a találkozásánál, tehát ha jobbra néztem, akkor már ott voltak a szlovák hegyek, ha balra néztem, akkor pedig ott volt az alföld. Ennek a hatása kisugárzik egy életen át. Sajnos, különösebbet tenni nem tudtam érte. Nem tudtam, mert a lehetőségek nem úgy alakultak, hogy tehessek érte. Pedig vágyam volt mindig, hogy a szülőfalumban is hagyjak nyomot megam után. A körülmények sajnos úgy alakultak, hogy ez elmaradt. Hogyha megszólaltatnak valahol, rádióban, televízióban, akkor ott mindig szerét ejtem, hogy a gyökereimről is beszéljek. A múlt nyáron volt Balatonfüreden egy kiállításom, csak akvarellkiállí- íás. ahol például a Csallóközről, a martosi népviseletről meg egyebekről volt egy csomó képem. Hát mit tudtam csinálni? A katalógusba be volt írva, hogy Martosi menyecskék, hogy mit tudom én ... Táncoló martosi legény, Izsai parasztok, Csallóközi táj stb. Ezt tudom csinálni... A belső kötődés, az érzelmi kötődés megvan... az elszakíthatatlan ... Velencei lagúnák, akvareli
