Irodalmi Szemle, 1985
1985/8 - FIGYELŐ - Németh Gyula: Mindig van egy kivezető út...
Érettségi találkozóra gyűltek össze június első napján Komáromban (Komárno) az egykori bencés gimnázium ötven évvel ezelőtt végzett diákjai. A sokfelől jött ünneplők között ott volt Pleidell János neves magyar festőművész is, akinek még egy további jubileum is kijutott az idei esztendőre: októberben ünnepli hetvenedik születésnapját. A délelőtti „osztályfőnöki óra” és az azt követő ünnepi ebéd után sikerült őt elvinni a volt osztálytársak gyűrűjéből, s meginvitálni az alábbi beszélgetésre. — Kedves Mester! Arra kérném, hogy legelőször is az indulásról, a pályakezdésről mondjon néhány szót! — Hontfüzesgyarmaton* születtem 1915-ben. Apám erdész volt, innét a természetszeretetem. Apám korán, váralanul meghalt, családunk Karvára'* költözött, ahol anyai nagyapám ötven éven keresztül rektor volt. Apám halála miatt két évvel idősebben kerültem a gimnáziumba, ám az ott eltöltött évek akkora hatással voltak rám, hogy végigkísérik egész életemet. Mértéktartó magatartásomat alátámasztotta a komáromi gimnáziumban a klasszikusok megismerése, a latinok és görögök bölcsessége. Művészi pályám első inspirációit is a gimnázium rajztanárától, Harmos Károlytól kaptam. A gimnáziumi évek után a prágai Akadémián töltöttem három esztendőt. Az elméleti tantárgyakat a Károly Egyetemen végeztem, a gyakorlatokat pedig műteremben, Bla- žíček mester vezetése alatt. Blažíček mesternél tanultuk az alakrajzot és az akvarellt. Egyszer egy alakrajz korrigálásánál ő olyan mértékben belejavított a rajzomba, hogy nem tudtam folytatni. Az egész rajzot levettem, és kezdtem elölről. Ezt látva Blažíček mester megsértődött, és a továbbiakban érezhetően kevesebbet foglalkozott velem. Év végén pedig, nagy meglepetésemre, akvarellből megbuktatott. Mit tehettem mást: a háromhónapos szünidőt nem töltöttem itthon Komáromban, hanem ott maradtam Prágában, és reggeltől estig a Zlatá uličkában és annak környékén, Prága hangulatos részein akvarelleztem. Amikor elkövetkezett a szeptember, és pótvizsgára kellett volna mennem. Knotek tanársegéd jelentkezett nálam, hogy megkérdezze, csináltam-e valamit a nyár folyamán, fölkészültem-e a pótvizsgára. Erre több mint ezer akvarellt tettem a kezébe, amit aztán bevitt Blažíčeknek. Nem kellett pótvizsgáznom, Blažíček átengedett, sőt volt benne aztán annyi kurázsi, hogy év végén megnyerette velem a párizsi ösztöndíjat, így * Hontianska Vrbica ** Kravany Ji&yeUi MINDIG VAN EGY KIVEZETŐ ÜT... fBeszélgetés Pleidell János festőművésszel) Németh Gyula
