Irodalmi Szemle, 1985
1985/8 - NAPLÓ - Gál Sándor: Súlya van az időnek
Mondom pedig mindezt a tanú hitelével, azzal a hitellel, amelyet a jelenlét igazol. Hiszen nemcsak annak lehettem nyomon követője, hogy Gyimesi György írói munkássága miként terebélyesedik ki, hanem annak is, hogy: miből! Közös szenvedélyünk a vadászat, következésképpen az elmúlt mintegy másfél évtizedben minden lehetőséget fölhasználtunk arra, hogy együtt vadászhassunk, így jártunk őzek után a Duna mentén, a Vág-parti ligetesekben, vadásztunk nyúlra, fácánra a Bodrogközben, a himi tavakon lőttük a vadkacsákat, s együtt jártuk az izsai határt az Emlékezetes vadászatokban megörökített izsai vadászat alkalmával. S egy madari (Modrany) „konyhavadászaton” eltévedt, immár eltokosodott „fáradt- serétet” itt őrzök a jobb szemem alatt, mindennapi emlékként... Vagyis részese és szemlélője lehettem annak, hogy a megélt valóság, a vadászatok egyszeri és megismételhetetlen élménye miként változik irodalommá. A „nyersanyag” metamorfózisának követése legszebb és legizgalmasabb élményeim közé tartozik. Irodalomról, kultúráról mindig úgy vélekedtem, hogy az akkor teljes, ha keretein belül minden műfaj él, s halad előre, megteremtve azt a folytonosságot, amely nélkül emberi közösség teljes életet nem élhet. Nemzetiségi irodalmunkban Gyimesi György munkássága egy olyan régi, nemes és nagymúltú műfajt virágoztatott fel, amelyet az eredetmondáktól kezdődően Ojfalvi Sándor emlékiratán keresztül a már korábban említett jeles vadászírók neve fémjelez a magyar irodalomban. Ezt a sort folytatni, s tovább nemesíteni — gyönyörű vállalkozás. Szépség, erő és költészet hármas egysége ez; forrásait a szenvedély és szerelem táplálja, erőt adón és megújítón. Mit hát nekünk az a vacak ötvenes, amikor a fennsíkok töbrei mentén és vérbük- kösseiben megszólalnak szeptemberben a szarvasbikák?! Mit nekünk az az öt kőtömb, amikor a májusi hajnalok varázslatai várnak ... Nem is tudom, miért emlegetem az időt, nem is tudom, miért figyelmeztettelek súlyára, amikor magam is igyekszem kikerülni ... Talán mert ismerem a leírt szó terhét, a vele járó mindenkori felelősséget; hogy a magunkra vállaltakat be kell teljesíteni, mert azt rajtunk kívül senki más meg nem teheti. Mindegy, hogyan, hol, s milyen áron ... Ezért, biztosan ezért sűrűsödött meg körülöttünk még a levegő is: az az öt kőtömb mégiscsak valóság ... Gál Sándor
