Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - NAPLÓ - KRITIKA - Alabán Ferenc: Önismeretünk költői adaléka
Mindezt egyértelmű megéreznünk, de bizonyítanunk sem nehéz: milyen emberi hitel áll fedezetként Gál Sándor versei mögött. Az érzések, a gondolkodás és a jellem, egyben a forma tisztasága; hogy az egyszerűségben is erők koncentrálódhatnak. S hogy ez meny-' nyire nemcsak program és egyáltalán nem kisszerűség, azt a költő vallomása is bizonyítja a kötet fülszövegében: „A versben megvalósuló élet kőtömbjei, az amit csodának, anyanyelvem ünnepeinek neveztem meg magamban s magamnak egykor, az, ami az Éden és a Golgota között felragyog vagy megsötétül... A szabadság lehetősége! A szembenézés lehetősége: emberrel, társadalommal, renddel, világegyetemmel — abban a belső térben, amelytől a halálon kívül sem erő, sem erőszak nem foszthat meg.” A költő rendkívüli állapotnak tartja a versírást, az alkotást, és mindezt valami „többletnyereség” reményében teszi (másképp nem is lenne érdemes!}, egy olyasfajta magasrendű emberi tartalom felmutatásáért, amelyet csak a versalkotás présel szoríthatnak ki az alkotóból. 7 Az Éden és a Golgota között mint a versgyűjtemény utolsó ciklusa lezárja a kötetet és nyiva hagyja a költő továbblépéséhez szükséges teret is, ami azért fontos, mert a felelősséggel és gonddal felvetett kérdések újabb és újabb formába öntést igényelnek, újabb esztétikai értékek megteremtését sürgetik, mely által biztosítódik a költészet továbbélése, egyben az alkotói életszükséglet realizálása is. Sokszor lehangoló az a pesszimista színezetű hangvétel, ahogyan Gál saját helyzetét látja, de érzi belső lehetőségének ■összetevőit is: hallgatom a belém némult temetőt a másik Édent s a másik Golgotát mintha újra és újra ismétlődne a teremtés a bűnbeesés és a megváltás teljes misztériuma minden ami egykor megtörtént bennem ismét megtörténik llymódon a ciklus és egyben az egész kötet befejezése is az elmúlás látomásával terhes, melybe azonban a kezdet, illetve a megújulni tudás motívuma keveredik: érzem erejét a közelítő halálnak ez is üzenet kinek szól töltényük a hold udvara minden olyan mint a kezdet kezdetén. Ez az összegezés és visszatéréses átélés az alkotói totalitás igényének megteremtését is jelenti, melynek segítségével a költő jelen helyzetében a dolgok teljességét áttekintheti. A jelenségek ismétlődése, újraélése és egyben szerves összefüggései a mozgásban levő anyag egyetemes tulajdonságai és fejlődési tendenciái közötti viszonyokat mutatják, azokat, amelyek a lét dialektikus törvényeiben nyilvánulnak meg. A költő szándéka is filozofikus szerzőkre emlékeztet, miszerint az élet és világ megismerése csak jelenségek közötti összefüggések oksági és más formáinak felvillantása révén lehetséges. •8 A szimbolikus című verseskötet hozadékát és értékét így foglalhatjuk öszse röviden: a költő ezzel a művével a kisebbségi, nemzetiségi létben élő ember lélektanának eddigi kialakult képét teszi árnyaltabbá. Ehhez járul a neves elődök és kortársak (Ady, József Attila, Bartók Béla, Kányádi Sándor) emberi-költői értékeinek költői tudatosítása, rokon gondjainak megmutatása is a Virrasztások című ciklusban. Itt is, mint annyiszor, a költő lényegében saját életét, emlékeit és gondjait írja meg a maga egyedi és sokszor általánosítható valóságában, mert a mesterek hatásán túl, a költő számára természetszerűen ■ez jelenti a legfontosabb versben kifejezhető anyagot. A kötetben az egyes ciklusok
