Irodalmi Szemle, 1985
1985/8 - HOLNAP - Krausz Tivadar: Három vers
HoíäUšp KRAUS Z TIVADAR képzeld el a világot emberek nélkül simogasd meg szépen miként a vak simogat (minderre az éj a legalkalmasabb] a semmi satujába fogott világ azért végtelen hogy ne legyen hova távoznod ne tudj tagadni s ha mégis vannak egyéb végső dongok lázas aszpirin őrült csavar mely nem csavarodik be és miképpen az akasztott emberről csepegő halálveríték harmattal elvegyül azonképp angyalodunk mi valamennyien Hah, a költész gyakorta elragadtatik. Beleringatja magát a májusba mé ységesen, az meg elmúlik. Mert mit ér a költő, ha E pi'lanatban alig 20 Kčs-t — a harmadik sornál tart. Pedig a vers igen kiváló szárnynovesztőszer! Agyvelő meg lapockatáj kenegetendő vele napjában háromszor. Aztán csak úgy suhog! Egi; könnyű r3p’"?és, bárhanyad'k eme'etről — bízni kell erősen a do og fizikájában; felhajtó erő, gravitáció meg miegymás. Merthogy mi másra jó még ezen okku't tudomány, titkos alkimista tavi! Elnéztem a kaszás öreget ma is; egyre jobban hasonlít saját csontvázára — és kaszál. Csak úgy suhog! Mögötte a füvek véres lábcsonkjai. .. Gyökeret ereszteni már csak ezért is az égbe kellett volna.
