Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - NAPLÓ - KRITIKA - Mészáros László: Költők és jegenyék
Török „elhallgatásai” jól jelzik azokat a paradoxonokat, melyeket a költőnek nem sikerült megfelelőn feloldania. Több versében is feltűnik valamiféle közösségi mellőzésnek és félreállltásnak, valamint valamilyen személyi tragédiának a jelzése, de ezek* nek a konkrét jellegéről hallgat a költő. Vegyünk néhány példát: Volt úgy is ... de minek emlegessem a tíz ujj ökölbe rándulását Most is a Ticénél vagyok s csöndjébe zárom hallgatásomat (Volt úgy is...) Vagy például: „némafilmként / pereg előtted / a múltad. / Csukott némaságodban / remény virraszt, / de hallgatsz róla, / akár a sír / örök lakója” (Legyőzött lázadó]. Az. életrajz ismeretének hiányában azonban ezek a jelzések vesztenek a hatásukból. Tulajdonképpen nem is annak kelett volna belekerülnie a versbe, hogy ez és az konkrétan megtörtént a költővel, hisz a versben nem ez a személyi vonatkozás a fontos, a költő közösségi szubjektumként van jelen a versben. Török azonban indulatai tárgyát hallgatja- el, és ez mindenképpen gyengíti a verset. Hasonlóan „szűkszavú” Török azokban a versekben is, amelyekben európaiságát igyekszik jelezni. A jelzés azonban itt is felemás marad: deklarációt olvashatunk csupán, nem általános érvényűvé emelt érzést, nem szimbolikus jelentőségű vonatkoztatást. Nézzünk erre is egy-két példát: Megtaláltam a kegyelem örömét visszaszelídítem az elveszett bárányt utolszor talán hátha végül mégis feledni tudom európai magányom (Vérző pipacsok közt] Vagy a Fábry emlékére írott Egy hang című versben: Ez itt a pontos jelenléted, Közép-Európa, a hazád. Ide szült anyád egyszer s mindenkorra, egyszer s mindenkorra, itt vagy jövőd foglya. És ahogyan egyéb verseiben is csak jelzés és evidencia csupán Európa — „valahol most is gyerek születik / Moszkvában Londonban Párizsban / vagy éppen Leleszen" (Meddig Ember az ember?] — a végső konklúzió sem lépi túl a deklaráció kereteit: e táj tenyérnyi bár nekem hazám, hiába is mennék tüntetőn beárnyékolt arccal naposabb tájra, csak itt maradhatok múltammal európaiként azonos önmagammal (Nekem hazám]
