Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - NAPLÓ - KRITIKA - Mészáros László: Költők és jegenyék
mmmgpšm Mártonvölgyi László halálára Alig egy héttel hetvennegyedik születésnapja után elhunyt Mártonvölgyi László, az irodalmi és kultúrtörténeti publicisztika ismert hazai művelője. 1928-ban jelentek meg első írásai a Nyitravármegye című hetilapban. Közíró tevékenysége elválaszthatatlan Nyitra városának irodalmi és kulturális múltjától. A szó nemes értelmében felfogott lokálpatrióta, írásainak zömében rendre fellelhetők a nyitrai vonatkozások, de munkássága messze túlnő a helyi jelentőségen. Neve a harmincas években vált ismertté. Irodalmi kritikáit, glosszáit, vitacikkeit, a riport és az esszé műfaji sajátságait vegyítő kultúrtörténeti beszámolóit gyakran olvashatták a korabeli újságolvasók. Rendkívüli erőfeszítéseket tett ebben az időben a Szlovákia tájaihoz fűződő magyar irodalmi, történelmi és kulturális emlékek, illetve a szlovák—magyar kulturális kapcsolatok felderítésére é3 népszerűsítésére. Számos korábban teljesen ismeretlen vagy csak töredékeiben ismert kultúrtörténeti adalékot, dokumentumot tárt a legszélesebb olvasóközönség elé. A hivatásos kutatókat is megszégyenítő szenvedéllyel és szorgalommal tárta fel és tette közkinccsé Ányos Pál, Reviczky Gyula, Petőfi Zoltán, Táncsics Mihály, Komjáthy Jenő, Ady Endre, Juhász Gyula, Tóth Árpád és mások nyitrai, illetve szlovákiai vonatkozásait, kapcsolatait. A forrástól a torkolatig követve a Nyitra folyót felgyűj- tötte a harmincas években még élő rege- és mondaanyagot. A szlovák, német és magyar lakosság körében végzett kutatása egy kötetnyi történetet eredményezett, amelyek — a szerző szavai szerint — „a történelmi tények és a mesetermő fantázia különös konglomerátumai”-ként segítették elmélyíteni a szlovákiai magyarság tájsze- retetét, történelmi tudatát. Minden jelentősége mellett mégsem a közírás emeli Mártonvölgyi László munkásságát irodalomtörténeti rangra, hanem egy könyvkiadói vállalkozás, melyet nyitrai írótársával, Dallos Istvánnal hoztak létre a harmincas évek második felében. Az utókor csak elismeréssel adózhat a két fiatal író bátorságának, akik minden anyagi, támogatás nélkül, rendkívül súlyos gazdasági és politikai helyzetben létrehozták a Híd — Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulatot. S önerejükből, pusztán az irodalomkedvelők támogatásában bízva olyan kiadói programot valósítottak meg, melyhez foghatót nem találunk a két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalom történetében. Eszmei-művészi célkitűzéseik jellemzőjeként a Híd nevet választották, ezzel is kifejezve, hogy a szlovákiai magyar írók összefogása mellett a szlovák— cseh—magyar kulturális és irodalmi közeledést is szorgalmazzák. A legnehezebb időkben, 1935 és 1944 között 19 kötetet jelentettek meg. Legragyogóbb tettük a Szlovenszkói magyar írók antológiája I— IV. kötetének megjelentetése volt. Ebben kísérletet tettek az egész csehszlovákiai magyar irodalom keresztmetszetének bemutatására, valamint a hazai műfordítók segítségével szemelvényeket közöltek a szlovák és a cseh irodalom legnagyobb értékeiből. A negyedéves időközönként megjelentetett kötetek első és utolsó darabja a hazai magyar írókat, a közbülső két kötet egyrészt a Szlovákiából elszármazott magyar írókat, másrészt a szlovák és a cseh irodalom kiemelkedő értékeit mutatta be az olvasóközönségnek. A kiadói
