Irodalmi Szemle, 1985
1985/6 - KRITIKA - Csanda Sándor: Szlovenszkói küldetés
társaságot. Tárgyi tévedések is vannak a cikkben (pl. a Slovenská Liga „agrárpárti- ságáról”), noha a válogatás egy későbbi, a szerző által korrigált kiadását közli. A harmadik fejezet, a Tudomány és művészet zömében szintén jó esszéket közöl, de itt már a sorrend keveredése teljessé válik. Eddig úgy látszott (pl. Fábry esetében), hogy a szerző személye okán kerülnek egy csoportba a különböző időben született írások, de itt Forbáth esetében ugyanannak a szerzőnek későbbi írásai kerülnek előbbre, s még hátrább olvassuk Balogh Edgár korai, Az Útban közölt sematikus írását: Osztályharcos művészet Szlovenszkón. Az újraközlések átvétele nem a legszerencsésebb, mert a szerzők egy új helyzetben gyakran korrigálják régebbi írásaikat, vagy az átírás hibás. A Korunkban közölt Forbáth-esszékben az itt kiadottakkal összehasonlítva feltűnő változtatásokat találtam, hasonlóan Balogh Edgár fenti kritikájában is. Szebe- rényi a lexikális megjegyzésekben közli, hogy az esszék a Korunkban mikor jelentek meg, de ő egy sokkal későbbi újraközlést vesz át, amely már különbözik az eredetitől. Ha már a kezében volt a Korunk, az első közlést kellett volna eredetinek tartani, mert a korrigált szöveg egy későbbi kor terméke. így például az eredeti közlés szigorú jelzőit itt megszelídítve találjuk. Furcsa félreértéit okoz a Kovács Károlyra vonatkozó lexikális jegyzet is: „Eredetileg magyarországi emigráns, de a két háború közötti időben mindvégig tájainkon élt,..” Kovács Károly Ungvárott született, nálunk sosem volt emigráns, hanem fordítva: innen ment át Magyarországra, épp a két háború közt, az illegális KMP megsegítésére, majd néhány év után visszajött. Igaz viszont az a megjegyzés, hogy gyakran túlzó, ultrabalos nézeteket vallott. Kár, hogy az összeállító ezt egyes cikkeivel kapcsolatban nem konkretizálja, mert például Bartáról Jócsik és Szalatnal is mást állít, s az olvasó hogyan döntse el, kinek lehet igaza? Kovács-Fedor néha Fábryval is vitázik, s írásainak «szmei-tisztázó jelentősége van. A gyűjteményben a szürrealizmusról két bírálata is van. Egy is elég lett volna, mert ugyanazon elveket hangsúlyozza, s meg kell jegyezni, hogy a szürrealizmus elleni harc akkoriban pártfeladat volt. A negyedik fejezet, a Kapcsolat és közeledés, kurtára és furcsára sikeredett. Gömöri Jenőnek a Tűzben, Győry Dezsőnek és Sulán Bélának a Magyar Újságban közölt nagy közeledési ankétjaiból itt semmi nincs. Sziklay László Költők a hegyek árnyékában •című esszéjének a félreértései és félremagyarázásai pedig ezt a munkát a szerző egyik leggyöngébb írásává avatják. Csak példaként említünk néhányat a sok közül: idézi Vöfösmartytól a Szép Ilonka néhány sorát, s ennek alapján a Vértest Sládkovič •Deryanjának Pol'anájához hasonlítja, noha a „Vértes belsejében” nyilvánvalóan az erdőt jelenti. Az Esztergom megvételéről című versben Thaly a Garamhoz (a vár a Duna partján van!] „fűzi a régi dicső múlt képét”. A fejtegetés csúcsaként apja verssorát idézi: „Teremtő van itt, csak a fejfák élnek.” Amint az összeállító az utószóban is említi, a gyűjteményben újságcikkek, előszók •és más effélék is találhatók. Némelyiket ajánlatosnak tartja lerövidíteni. Erre példát a 384. oldalon találunk, ahol pontokkal jelzik, hogy egy hosszabb részletből itt csak négy mondatot hagytak meg, de ezek a meghagyott gondolatok épp olyanok, amilyeneket az összeállító a 476. oldalon rendkívül elmarasztaló jelzőkkel ítél el. Ezeket a hibákat persze jó szerkesztéssel és szakszerű lektorálással is könnyen ki lehetett volna küszöbölni. Kifogásaink mellett azt is el kell mondanunk, hogy ha az olvasó a dátumok sorrendjében, előre-hátra lapozgatva olvassa a könyvet, nemzetiségi irodalmunk megismeréséhez kiváló esszéket, tanulmányokat talál benne. Fábry mellett olyan kitűnő esszéíróink voltak, mint Szalatnai Rezső, Komlós Aladár, Forbáth Imre, Jócsik Lajos, Szvatkó ÍPál, a kihagyott Peéry Rezső, s olyan tanulmányírók, mint Balogh Edgár, Dobossy László, Vass László, Sándor László, Neufeld Béla és mások. Az anyag legnagyobb része feltétlenül értékes gyarapítása irodalom- és hagyománytudatunknak.
