Irodalmi Szemle, 1985

1985/6 - NAPLÓ - Turczel Lajos: Kovács Endre 1911-1985

ott tartunk, hogy nem a művet tekintik először, hanem írója keresztlevelét tudakolják és politikai pártállása szerint ítélnek olvasatlanul a mű felett.” Nagyszámú kritikája között olyan mélyreható elemzéseket is találunk, amelyekben a kisebbségi irodalom fejlődésének alapvető problémáit — a „szlovenszkóiság” elvét, a realizmus szerepét és a dilettantizmus kártevését — taglalta. Ezek a nagy tanulmányok (Erdély példája Szlovenszkónak, 1932; Politika és irodalom, 1935; A szlo- veriszkói magyar irodalom sorsa, 1936; Irodalmi realizmusunk jeladatai, 1938) két háború közti kritikusaink és esszéistáink első sorában biztosítanak neki helyet. Sajnos, a kritikus (és szépíró) Kovácsot irodalomtörténetírásunk eddig eléggé elhanyagolta és a Szlovenszkói küldetés címen 1984-ben kiadott esszégyűjtemény is csak egy írást hozott tőle.

Második pályaszakasza (1945—1985) elején érdeklődése egy ideig még az irodalomra koncentrálódott. A szláv nyelvekben, irodalmakban való tájékozottságát felhasználva jelentős antológiák és válogatások szerkesztésében vett részt (Mic- kiewicz válogatott írásai, Bp. 1950; J. V. Frič: Emlékeim, uo. 1953; Cseh és szlovák költők antológiája, uo. 1954; Comenius Magyarországon, uo. 1962). Történetírói

pályáját is kapcsolattörténeti művekkel és ilyen tárgyú tanulmánykötetek szerkesztésével alapozta meg: az ötvenes évek első felében Bem Józsefről két könyvet írt, az egyikért 1955-ben Kossuth-díjat kapott, s társszerkesztője volt a Prágában 1959-ben kiadott Maďari a my című tanulmánygyűjteménynek. Nagy arányokban kibontakozó történetírói munkássága természetesen magyar témákra is kiterjed (a 10 kötetes Magyarország története 6. kötetének ő a főszerkesztője), de központjában továbbra is a kelet-közép-európai kapcsolatok, s azon belül főleg a magyar—lengyel kapcsolatok állnak. A polonisztika terén elért eredményeinek elismeréseképpen két alkalommal kapott magas kitüntetést a Lengyel Népköztársaság kormányától.

Nem hagyható említetlenül az sem, hogy Kovács Endre a csehszlovákiai magyar szellemi élettel 1945 után is kapcsolatban maradt: kitűnő tanulmányokat írt a Sarlóról és irodalmi lapjainkban (Fáklya, Hét, Irodalmi Szemle) is többször publikált. Kapcsolattartásának utolsó értékes dokumentuma a Korszakváltás címen 1981-ben megjelent emlékirata, melynek tárgya teljes mértékben az 1918—1938 közötti kisebbségi élet és azon belül, azzal összekapcsolódva a saját pályájának alakulása.

Turczel Lajos