Irodalmi Szemle, 1985
1985/6 - LÁTÓHATÁR - Rudolf Fábry: 1937 ősze, á Rene Crevel, Konverzáció, Az elromlott írógép, Végül (versek)
Konverzäció Csillagok fénylenek Áll a víz Lovak alszanak Gyorsan Igyekezzen Munkára föl Ön arra én erre Én arra ön erre Valaki érkezik Ne menjen el Ide ide jöjjön jöjjön Utánam Jöjjön velem Jöjjön közelebb Ne várakoztasson Vigyázzon nagyon Foglaljon helyet Ne támaszkodjon a falnak Csönd Hallgasson Tűz van Minő véletlen Minő szerencse S ama biztos előérzet Ismeretlen virágok sejlenek itt Gyönyörű szép volt Húszéves vagyok már Ha csak egy csöpp merszem lenne hozzá Negyvenéves vagyok immár Az idő hogy rohan Hatvanéves vagyok immár Köszönöm ön csupa jóindulat Tudna-e mondani nekem Valamit a temetőről Szerencsés utat kívánok Retúr nélküli szerencsés utat Eme korba ebbe a századba Melyben a halál szerencse Nem A szerelem a szerencse
/
