Irodalmi Szemle, 1985
1985/6 - Madách-díjasaink 1984 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől (VI) (regényrészlet)
A MACSKA FÉL AZ ÜVEGTŐL Három korsó Aranyfácán könnyűvé és le- begővé tette a férfi hangulatát. Az eső elállt, hűvösebb lett. A Kis-Kár- pátok hegylánca felől hideg szél támadt a városra, körbenyargalt az utcákon, és kitartóan mozgatta a televizióantennákat. A hőmérséklet majdnem fagypont körül lehetett, a magasban tömött, sötét felhők zúdultak a városra, melyek havat ígértek. A közelgő tél előre küldte hírnökeit, a hideg szelet és a sötét hőfelhőket. Reggelre fehérbe öltözhet a város. A férfinak eszébe jutott a régiek megfigyelése, az a tapasztalat, hogy ha ilyenkor eláll a szél és megenyhül az idő, másnapra leesik az első hő. Aztán nemsokára elolvad, talán még aznap. De reggelre fehérbe borítja az utcákat. Korán van még a télre október végén. De az első hó mégis leesik ilyenkor, bár csak vizet és lucskot csinál. Aztán napok — sőt néha órák — alatt eltakarodik. De azért makacsul jelzi, hogy ott várakozik az észak- nyugati hegyláncok mögött, ás készülődik bevenni a várost. Ahogy az előszobába lépett, megcsapta arcát a meleg. Megérintette a fűtőtestet, forró volt. Erősen fűtöttek. A szobában elmúlt a tél, kint érkezik a tél, gondolta azzal a könnyűséggel, melyet három korsó Aranyfácán okoz az embernek. A konyhából kilépett az asszony, és mereven ránézett. Azonnal látta rajta a köny- nyedséget. — Iszol... — állapította meg hidegen —, jó neked! Néhány korona árán megváltod a gondjaidat, a rossz hangulatod, lelkiismeret-furdalásod és szégyenérzeted. Aprópénzen belépőt váltasz a köny- nyedség és a jó érzések tartományába. Bárcsak én is innék! — Elmúlt a tél. — A férfi bizonytalanul elkomolyodott. — A lakásban elmúlt, az utcán készülődik ... Különben igyál! .., — Nevetni próbált, de mosolya görbére sikerült. Megpróbált úgy viselkedni, hogy az ivásra való ajánlata békülő szándékú in- gerkedésnek, bizalmaskodó fekete humornak tűnjön fel. — Bárgyún vigyorogsz... — Az asszony lelkiállapota a fekete humor befogadására alkalmatlannak bizonyult. — Ennyit tudsz, inni és bárgyún vigyorogni, ez vagy te, az én férjem, szeszgőz, meg állati vigyor! Szemben álltak egymással az előszobá4 Duba Gyula (VI)
