Irodalmi Szemle, 1985

1985/6 - Madách-díjasaink 1984 - Dénes György: Elszivárog a fény (vers)

DENES GYÖRGY Elszivárog a fény

Elszivárog a fény az ablak négyszögéből, térítőt horgol egy jó tündér a csendből.

A szilfák árnya elnyúlik a porban, elárvult illat hűsöl a bokorban.

E csöndben élek, mégis kívül rajta, talán a sors, a sorsom így akarja.

Se kint, se bent, mily szörnyű ez az áldás.

Mint néma szájból vánszorgó kiáltás.

E tájban élek én? Vagy ő él bennem? A táj?

Ö fáj bennem? S ha fáj, ki tudja, mért s mivégre fáj? Benne élek, mert por a lényegem?

Világíts bennem, mécsláng-értelem.

Nem szeretem az éjt. Árnyak, sejtelmek éjjelét, szobám sarkában látom a halál jelét.

S az álmom? Ö, álmok lidérce, könnye!

Erdők rejtekén nem lelek örömre.

Búcsúzom tőled, mai nap. Az én Hádeszem itt van. Ember vagyok. Az élet s halál vizéből ittam.

Most feleletre várok, de nincs, aki felelne.

Aki gondjaival gondjaimra lelne.