Irodalmi Szemle, 1985
1985/5 - FIGYELŐ - Varga Erzsébet: Antimilitarizmus a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalomban
Jigyetö ANT I MILITARIZMU S A FELSZABADULÁS UTÁNI CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOMBAN Varga Erzsébet „.. . a háborúkat szabókkal, hivatalnokokkal, parasztokkal, gyári munkásokkal, kereskedősegédekkel harcolják végig. Holott — és éppen ebben áll a dolgok fonáksága —, holott a szabó arra való, hogy ruhát szabjon, és a paraszt arra, hogy a földet művelje. Ezzel szemben — és ez a fontos — egyes országokban és egyes osztályok szemléletében az összes létező foglalkozási ágak legmagasztosabbika a katonai hivatás. Lehet, hogy eljön egyszer a kor, amelyben a katonaság azért lesz, hogy ne lehessen háború. Az említett országok említett osztályainak szemléletében azonban a katonatiszt hivatása a háború. Erre készül, ezért tanul. És mégis, mire sor kerülne rá, hogy zavartalanul, szabóktól, parasztoktól, mesterlegényektől, munkásoktól és kishivatalnokoktól háborítatlanul űzhesse a mesterségét, amelyet béke idején nem gyakorolhatott, háború idején szerényen félrehúzódik, és rábízza az egészet a parasztokra. Meg a szabókra és így tovább. Am hol az a katonatiszt, aki béke idején a posztó fölé hajolt volna a szabó helyett, vagy felszántotta volna a paraszt földjét?” (Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz/ A fel:zabadulás utáni csehszlovákiai magyar Irodalom — főként a „vox humaná”-t programmá fogalmazó Fábry Zoltán hatására —■ az aktív háborúellenesség, az antifasiz- mus és az antimilltarizmus Jegyében indult, s ezt a tényt természetesnek, sőt akár törvényszerűnek is mondhatjuk, hiszen a háború egész akkori írógárdánknak meghatározó élménye volt. S tulajdonképpen mindmáig az maradt, bár napjainkban már egy újabb háború, a világméretű atomkatasztrófa és a neutronhalál fenyegetése is ösztönzi a háború embertelenségeinek és megpróbáltatásainak tiltakozás-érvényű és -értékű újra- idézését. Mert kétségtelen, hogy ez az újraidézés már önmagában is állásfoglalás. Intés, mementó. Mivel a felszabadulás óta eltelt nígyven év alatt óriási mennyiségű háborúellenes irodalmi mű látott napvilágot, itt és most természetesen nem foglalkozhatunk valameny- nyivel: mert témánk ezúttal a szó szoros értelmében vett szépirodalom, nem szólunk
