Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - FÓRUM - Zeman László: Jegyzet a szaknyelvi nominalizáltságról
f tozata a magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusán (A magyar nyelv rétegződése. Szombathely, 1083. augusztus 23—26.) felolvasott előadásnak. (Az idézőjeles- példák szövegből — egyetemi tankönyvből vagy szakkiadványból — származnak, az ismertebb forrásokat feltüntettük. A szakirodalomra hivatkozás több helyütt csak jelzésszerű. Terminushasználatunkra lásd: Zeman, 1978). 2 A szakirodalomban járatos „terpeszkedő kifejezés" jelölést — a megnevezéssel társuló■ pejoratív járulékos jelentés miatt, amely a nyelvhelyességi kézikönyvek értékelésében jel is erősödik — nem pártoljuk (egyébként a terminus mintha bizonyos fokig a német „Streckformen”-t másolná). 3 S még egy merészebb analógiával élve: Az „el kell menjek” típusú szerkezetet eredetileg nyelvjárásinak tekintettük, a beszélt köznyelvnek azonban ma már teljes jogú és szinttartó eleme, s (3. személyben!) benyomult a szaknyelvi használatba is, amelyhez talán épp a tömörségre törekvés jegyében stilárisan is igazodik, azaz nem érződik „beszéltnyelvinek” („ez azt jelenti, hogy nélküle a beszédhang nem az, ami a szó fonetikus szerkezete szerint kell legyen” [Sallai J.—Szende T.: A szünet mint funkció. Bp., A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 143. sz., 1975, 10]; „szigorú értelemben véve olyan rendszerre utal, ahol új elem bevezetése ellentmondásra kell vezessen” [szaknyelvi fordítás — Lotz, j.: Szonettkoszorú a nyelvről. Bp., Gondolat 1976, 246]). Minősítő jellegű egyebek közt az is, hogy a jormát például Pilinszkynél is megtaláljuk, aki költészetében a nemzeti nyelv nem irodalmi szintű (szubstandard) változataiból nem merít (l.: „le kellett csontjaidról marjad / lázadozó elevened,’’ [Piéta]). 4 A közéleti-publicisztikai stílusnak is természetes sajátja, s használata a köznyelvben is terjed; a beszélt köznyelvben egyes igéknél stíluskeveredésként, esetleg diszfunk- ciósan is hathat. A lírai műben a határozói igenévvel „szinonim” pozícióban a vá- lasztékosság-mívesség kitevőjének tekinthetjük (lásd Babits ismert verseimét és verssorát: „Örök dolgok közé legyen híred beszőtt”]. 5 A kortársi nyelvtudományban a lexikálisnak s a szintaktikainak az elhatárolása viszonylagos. A verbonominális szerkezetet F. Danes a „mondatképlet”, mondatmodell explikálásába is belefoglalja, utal arra, hogy a képletben érvényesülő állandóknak és változóknak az ún. „tagolt verbonominális szerkezetnél” az alapigéhez viszonyítva más az eloszlása (vö. cseh „natnt” ~ „opatrit nátérem” [bevon ~ bevonattal lát el]; 1973, 132). G. Starke arra hívja fel figyelmünket, hogy a verbonominális szerkezet vonzatai, aktánspozícióinak száma és alaktana olykor jelentősen térnek el igei összetevőjéiétől (1975, 160). 6 A Miko-féle modellezés magyar nyelvű ismertetését és szakirodaimát lásd: Miko, F.: Érték és kommunikáció. Irodalmi Szemle, XXII, 1984, 1, 69; 70—76. 7 W. O. Hendricks monográfiájában, bár felfedezi a stílus tartalmi függőségét, vonatkoztatási lehetőségeit, illetve alkalmazza a funkcionális stílusfogalmat (i. m. 1, 6 és kk.), s tulajdonképpen ilyen alapon különbözteti meg a konkrét és az absztrakt stílust, végül is a stílust csak mint „nyelvi stílust” értelmezi, azt — akárcsak a nyelvészeti vizsgálat a fonémát — csupán kifejezésmegkülönböztető jellegében fogja fel (uo. 125). Itt jegyezhetjük meg: a szerző számos dilemmáját a következetes funkcionális szemlélet alapján megoldhatjuk, továbbá azt is, hogy a funkcionális („tartalmi”] stilisztika szemléletmódja és tételei elsősorban a csehszlovák és a szovjet nyelv- tudományban váltak tartós hagyománnyá s a kutatás módszerévé (ahogy azt a szaknyelv statisztikai mutatóit vizsgáló L. Hoffmann is észreveszi [i. m. 84]). IRODALOM Abaffy E.: A mediális igékről. Magyar Nyelv, 74, 1978, 3, 280—293. Arutyunova, N. D.: 0 ncminatyivnom aszpektye predlozsenyija. Voproszi Jazikoz- nanyija, XX, 1971, 6, 63—73. Bahr, B. I.: Untersuchungen zu Typen von Funktionswerbfügungen und ihrer Abgren- zung gegen andere Arten dér Nominalverbindung. Dissertation. Bonn 1977. 279 1. B e n e š, E.: Nominalisierungstendenzen in dér deutschen wissenschaftlichen Fach- sprache. In: Wissenschaftliche Zeitschrift der Pädagogischen Hochschule Potsdam, Gesell.—Sprachwiss. Reihe, 11, 1967, 2, 147—154.
