Irodalmi Szemle, 1985

1985/5 - LÁTÓHATÁR - Vlagyimir Bondarenko: Eleven emlékezet (A Nagy Honvédő Háború a mai szovjet irodalomban)

hogy dokumentarista prózát Írjunk, hát bizonyára azzal magyarázható ez, hogy egy bizonyos pillanatban megszületik bennem a szüzsével szembeni bizalijiatlanság. Az ember úgy érzi, hogy a szüzsé merő kitalálás! Nem mindig hazugság, de mindig konvenció. Mikor a szüzsét formálom, hatalmamban áll azt tenni vele, amit akarok. A konkrét tények szigorú határai, amelyekkel nem önkényeskedhetsz — ez egészen más dolog. Itt a próza más minőségeire van szükség, az eszme kifejezésének más eszközeire.”

A dokumentarista háborús prózában az írók a szemtanúkhoz fordulnak, megértvén, milyen elkerülhetetlenül eltávoznak életünkből a nagy események résztvevői, s felváltják őket a háborút nem ismerő új nemzedékek, amelyek bizonyos mértékben filmszerűen és belletrizáltan fogják fel a háborút. A frontharcosok eleven emlékezete segíti a békeidők szülötteit abban, hogy kidolgozzák a háborúval és a békével kapcsolatos álláspontjukat és tudatosítsák a Föld jövőjéért érzett felelősségüket. A művészi próza szólhat a háborúban részt vevő emberről általában. A művészi- dokumentarista próza a konkrét háborúban részt vevő konkrét emberről szól. És ebben az esetben az író minden leírt sorért felelős: mind az emberek, mind a történelem előtt.

„Kötelességemnek éreztem, hogy ne kitalált, hanem reális katonáknak és parancsnokoknak adjam meg az őket megillető tiszteletet. Azt akartam, hogy ezeknek az embereknek az emléke valahol nyomtatásban is megmaradjon. És úgy döntöttem, hogy dokumentarista regényt írok” — magyarázza a téma iránti érdeklődését a volt partizán, Dmitrij Gusza- rov.

S íme, a visszhang:

„Ön nyers, és a nagyon kötelező címnek, »A könyörületesség határán kívül«- nek pontosan megfelelő könyvet írt — fordul a szerzőhöz Konsztantyin Szimo- nov. — A könyvében szereplő emberek erkölcsi ereje is éppen azért olyan nyilvánvaló, mert kellő hitelességgel és részletességgel szól arról, milyen kegyetlen körülmények között bizonyították ezek az emberek hősiességüket, türelmüket, állhatatosságukat, emberszeretetüket, és milyen erőfeszítésükbe került mindez — erkölcsileg is, fizikailag is.”

A háborúról szóló művészi-dokumentaris- ta próza kibontakozását kétségtelenül maga az élet segítette, az a törekvés, hogy átadjuk az új nemzedékeknek a nép morális értékeit, hadseregünk hősi tradícióit, világossá tegyük a fiatalság számára az állampolgári kötelesség fogalmát. Nem minden hőstett találta meg a maga Fur- manovját. Az okok különfélék: egyes hőstettekről nincs, aki beszéljen, a szemtanúk meghaltak, a levéltárak megsemmisültek, más hőstettekről pedig a maguk korában még nem lehetett beszélni, nem jött el az ideje.

Borisz Guszev Virradat előtt három órával című elbeszélése a legendás hírű szovjet hírszerző, Kuzma Gnyedas és a rádiós Kiara Dávidjuk életéről és tevékenységéről szól.

„10 gőzhajót és 14 uszályt süllyesztett el. Kisiklatott 21 katonákkal és hadi felszereléssel megrakott ellenséges szerelvényt. Több mint ezer fasisztát semmisített meg” — ilyen lakonikusan fogalmaz a hírszerző tevékenységéről szóló személyi nyilvántartás. Az író előtt ez a feladat állt: átadni a népnek „örökös megőrzésre” egy nagy szovjet hazafi, kommunista, hírszerző képét. Borisz Guszev egyesíti könyvében a Gnyedas tevékenységének helyszíneiről szóló úti beszámoló műfaját a szemtanúk visszaemlékezéseivel, a hazai és a német levéltárak dokumentumaival, a megtörtént események analízisével.

A könyv hősei élő emberek. Az író nem fél bemutatni gyöngeségeiket, kapcsolataik bonyolultságát. Hangsúlyozza, hogy Kuzma Gnyedas és harcostársai nem a háborúra voltak teremtve, hősiességüket azonban a békés terveiket keresztülhúzó háború hívta életre. Mindent megtettek a győzelemért, de békére, szerelemre, alkotó munkára születtek. Nem azok az erős egyéniségek ők, akiknek életfelfogásával ellenkezik a nyugalmas élet, nem a feszült helyzetek kedvelői. Kuzma Gnyedas, a volt tanító, a felderítőközpont parancsnoka egyáltalán nem hasonlít egy vakmerő, túláradó erejű katonára, s nem hasonlít a tömeg fölött álló kemény szupermenekre sem. Hősiessége mögött mindig felfedezhető a megfontoltság, a megalapozottság. De a Haza számára nehéz időkben éppen a hozzá hasonlók, a nép fiai, a békére született Gnyedasok válnak a Haza igazi támaszaivá. Nekik békére van szükségük, ők ismerik a béke valós értékét.

A háborús esztendők dokumentumainak pszichológiai tanulmányozásához nemcsak művészi tehetség szükséges, hanem a há