Irodalmi Szemle, 1985
1985/5 - LÁTÓHATÁR - Igor Inov: Prágai motívumok (vers)
November van már! Ó, lenne bár elég időm! A hulló levelekkel kihullnak kezemből ákombákommal teleírt lapjaim, mialatt kitépem őket, hogy átadjam neked. Ott áll a fűzfa, amely alatt újra s újra karjaink ágait tanultuk egybefonni — nézd, már egészen meztelen . . . A csobbanásra hüppögéssel válaszol a gát, s a Kampa-sziget hársainak hulló levelei a versem által sóhajtanak lépteink alatt. 3 Esténként, a vész előérzetekor, akármilyen kedvetlen voltam is, mikor te a félhomályban a lemezre tetted a hangfejet, a szobánk is templommá változott?! Hidakat felégető zene, ó, Tomasso Albinom adagiója! A tenyeredbe lehelek orgonaszóra, s te gordonkaként válaszolsz. Forog a korong... Dehogy — mi vagyunk az, egybehangzunk szenvedélyével a barokknak, mely torzóival gomolyog a félhomályon át. E motívum, mely perzseli szívem s szívedet, az idő fölött lebeg, megtestesítve a jelentéktelen boldogságot s a véletlen halált... Kulcsár Ferenc fordítása
