Irodalmi Szemle, 1985
1985/5 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől V. (regényrészlet)
Délután, sötétedés előtt ment Bertáék háza elé. A földszintes családi ház utcai részében laktak, a külvárosban. Két ablakuk az utcára néz. Az ablakok sötétek voltak, egyikben egy borzas szürke macska ült és keservesen nyávogott. A macska nemcsak borzas volt, hanem teljesen megvadult, mintha veszett volna. Feldúlt volt, kétségbeesett és tébolyult egyszerre. Az ablak egyik szélétől a másikig futkosott a párkányon, szüntelenül áthatóan nyávogott, úgy tett, mintha az üvegnek akarna ugrani, de mindig visszarettent. Rémületbe dermedt pofával mindig visszahőkölt az üvegtől. — A macska fél az üvegtől — mondta nyomatékosan Kalapos Sanyó —, retteg, hogy összevágja magát. Puha állat a macska, bármily veszélyben van, üvegnek nem ugorna neki semmiért. Nem bírja a fájdalmat, nem tudja tűrni a szenvedést... Becsengetett, de nem nyitottak ajtót. Aztán megzörgette az ablakot, de senki nem jelentkezett. A macska azonban eltűnt az ablakból, mintha figyelmeztetni akarna valakit a lakásban, jelezni, hogy látogató érkezett. Majd újbői megjelent, és még keservesebben nyávogott az ablakban, keringett és egyre hátrahőkölt az üvegtől. Ö akkor látta, hogy hiába próbál bejutni a házba, nem sikerül, gondolta, nincsenek otthon, s erre elment. De nyugtalan lett, rossz sejtelmek töltötték el. Ma délelőtt ismét elment a külvárosba, és felkereste a néma házat. Az ablakok nyitva álltak és a macska már nem volt látható. Csengetésére most sem jött ki senki, de a szomszédok elmondták, hogy a rendőrség reggel feltörte a lakást, mert bejelentés érkezett, hogy lakói napok óta nem hagyták el a házat. A kinyitott utcai szobában holtan találták Mecsekit és a Terebélyes Bertát. Ű már nem láthatta őket, a két holttestet azonnal elvitték. — Elutazom — fejezte be elbeszélését Kalapos Sanyó —, holnap elmegyek a temetésükre, végtisztességet teszek. De nem maradok tovább a városban, az éjszakai gyorssal Pilzenbe utazom. Nincs értelme, hogy itt maradjak, idegen lett számomra a város. Pilzenben van egy söröző, ahol a sört egyenesen a nagy gyári hordóból csapolják, ott talán még lesz értelme... — Nem fejezte be, minek lesz értelme. Azután már alig beszélt, nem is nézte az embereket. A szokásosnál is mélyebb komorságba burkolózott, hallgatásával adta tudtára a férfinak, hogy az a terhére van. — Ég önnel, barátom ... — A férfi elköszönt tőle, komor magányában hagyva búcsúzott tőle. — A temetésen találkozunk. Utána feltétlenül menjen Plzeňbe, és élvezze a sört, amit egyenesen a gyárból csapolnak, és amelynek habjában függőleges helyzetben megáll a csont cigarettaszipka ... Kalapos Sanyó mogorván bólintott, de nem köszönt vissza. f folytatjuk/
