Irodalmi Szemle, 1985
1985/5 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől V. (regényrészlet)
indokolnom, hogy miért szkizofrén, vagy — ami még jobb lenne — meg kell cáfolnom, hogy szkizofrénl Esetleg mindkét lehetőséget nyitva hagyom (megérintette őt a megalkuvás szelleme), és megfogalmazom a tételt, hogy a nemzetiségi ember kerüli a végleteket, és nagy. előszeretettel jár a középúton. Született középutas, és létéből eredően dialektikus, ami korunkban az életképesség záloga. Három nagy kérdőjellel zárta le a fejezetet. Bonyolultabb, mint gondoltam, dlinnyögte, furcsa állapotba kerültem. Élek, ahogy lehet, de mihelyt gondolkodni kezdek róla, hogyan élek, zavarba jövök és belegabalyodom a fogalmakba. Sok az ismeretem — mondjuk így: számos —, teli vagyok tapasztalatokkal, megtölt a tudás, de amikor tudásomat meg kell fogalmaznom, szólnom kell róla, elbizonytalanodom és tehetetlenné válók. Talán a nemzetiségi tapasztalatok nehezen átadhatók? Az érzékek és ösztönök rögzítik őket, társadalmi és közösségi értelemben is egyediek. Akinek az ösztönei nem fogékonyak hasonló élményekre — többségi ember —, vagy nem kerül hasonló életviszonyok közé, nem értheti meg azokat. Az újabb axiómát önkéntelenül írta fel, azzal a tudattal, hogy úgyis áthúzza majd, mert előadása szempontjából használhatatlan: „A nemzetiségi ember — érthetetlen.” Ekkorra már annyira hatalmába kerítette a kétely, annyira elfogta a pánik — előadását nem lesz képes megtartani! —, hogy mintegy jó álomba merülve, jóindulatú agysejtjei erőszakos beavatkozásának hatására, már-már megszállott hittel eltelve írta le a befejezéshez közelítő gondolatot: „A nemzetiségi ember — él.” Fellélegzett. Ezen a nyomon elindulhatunk ... Követni kezdte a nyomot, mint az agarak a menekülő róka nyomát. Oj oldalt kezdve egymás alá írta a járható nyom logikai csomópontjait jelentő fogalmakat: jelen és hagyomány, anyanyelv és történelem, társadalmi helyzet, kettős kötődés. Kettős kultúra és nyelvtudat. Alkotmányos jogok. Lojális népi közeg. Demokratikus népközösség. Jogok és kötelességek. Iskolák, irodalom, sajtó. Nemzetiségi tudat, önérzet és méltóság. Nemzetközi összefüggések. Emberi jogok, világfigyelem. A nemzetiségi kérdés — világprobléma. A békés jövő záloga. Megkönnyebbülten — lesz előadás! — fellélegzett, amikor papírra vetette a zárógondolatot: „A nemzetiségi — kisebbségi sors és lét világméretű életforma!” Minden azon múlik, milyen nyomon indulunk el, gondolta magában, s hogy a nyom hová vezet... 3 B. szemére sokáig emlékezett. B. az, aki a nemzetiségi élet kérdéseiről képes mérvadó véleményt nyilvánítani. Ezért fontos elvtárs, központi ember. Szeme kezdetben várakozóan és bizalommal telve csillogott. A férfival közvetlenül és barátságosan viselkedett, puha szorítással kezet fogott vele, és tudtára adta, hogy komoly kíváncsisággal tekint előadása elé. Fontos ügyről tartanak eszmecserét, a közönség igényesebb a szokásosnál, mert mindennapi munkájuk fontossága és tömegjellege megköveteli a pontos, eszmeileg tiszta tájékoztatást. B. elvtárs hozzáállásával tehát minden rendben volt, tekintete helyeselt és biztatott, a férfiban ez a bizonyosság adta nyugalomérzet előadásának mintegy a feléig tartott. Am akkor parányi, de nagy jelentőségű változás történt. B. szeme megváltoztatta színét, tekintete elsötétült és zavaros lett, fokozatosan megkeményedett. Előadása utolsó harmadában kétségtelenül jéggé dermedt tekintettel hallgatta őt. B.-nek megdermedt a tekintete, gondolta a férfi nyugtalanul, miközben a nemzetiségi sors mélységeiről tovább mondott olyan megállapításokat, melyek kétségtelenül negatívan hatottak B. tekintetére — dühös lett rám ... A férfi előadása félszáz főnyi közönsége előtt hangzott el a Nemzetiségi Kultúrszervezet — NEKU — tanácstermében. Vidéki kultúrmunkások és aktivisták alkották hallgatóságát. Űk szervezik szerte az országban — a terepen — a népi kultúrát, és nagyon közeli, személyes tapasztalatokból ismerik a nemzetiségi lét és sors kérdéseit. Központi eligazításuk tehát fontos feladat, arra szolgál, hogy napi munkájukban, szervező
