Irodalmi Szemle, 1985
1985/5 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől V. (regényrészlet)
A MACSKA FÉL AZ ÜVEGTŐL (V) Duba Gyula ív. 1. A hálószobában élesen megkondult a fűtőtest, kitartóan kopogott. Hét óra volt, az asszony már ébren várta, hogy a szoba megvilágosodjon. De nem mozdult, hagyta aludni a gyereket. Azt azonban felébresztette a kitartó kopogás, néhány bizonytalan másodpercig álom és ébrenlét határán hunyorogva tájékozódott, hol van, aztán az asszonyra nézett. — Szervusz, anyu. — Szervusz... — szólt halkan az asz- szony. A pincében hetyke fiatal szerelő döngette franciakulccsal a csővezetéket. A kazánokat javították. így kezdődött hétfőn reggel a hét. A férfi már felkelt és felöltözött, éppen csak benézett a hálóba. — Jó reggelt! A kazánt javítják, estére véget ér a szobákban a tél. A gyerek sietve és kedvesen visszaköszönt, az asszony néma maradt. A lakásban véget érhet a tél, gondolta, de bennünk tovább tart, még nagyon sokáig, talán örökké, míg élünk. Aztán a férfi elment. Már az előadásán gondolkodott. Tíz órakor tartja meg, igényes közönség előtt; a nemzetiségi lét problémáiról és jövőjéről beszél. A gyerek iskolába készülődött, de az asszony azt mondta neki: — Maradj velem, hogy ne legyek egyedül! Ne menj ma iskolába! — Jó... — egyezett bele a gyerek, és az ágyban maradt. A fűtőtest még megkondult néhányszor, mintha fontos jelzéseket közvetítene a mélységből, aztán csönd lett. De a pince hangjait továbbra is hallották, halk kopá- csolást és kaparást, finom súrlódásokat és erős döndülést. Az asszony felkelt, bekapcsolta a villanykályhát, majd visszafeküdt a gyerek mellé. Halkan, magyarázkodva beszélni kezdett. A gyerekhez intézte szavait, mégis kissé személytelenül beszélt. — Nem bírom a hideget, gyerekkoromban mindig melegség vett körül. Az állandó melegség átjárta a testemet, szinte belém költözött. Talán azért, hogy később, ha felnövök, kisugározzam. Sejtettem, hogy a jövőért vesz körül a meleg, nem céltalanul és nem is ok nélkül, hanem hogy ha felnövök, sok melegség legyen
