Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - FIGYELŐ - Karol Tomiš: A hetvenes évek fiatal szlovák prózája

elhatárolódásuk is megnyilvánul. Stílusuk kialakítása során a két háború közötti, a háborús időszak s a háború utáni korszak hazai irodalmi hagyományaihoz kapcsolódtak, elsősorban az expresszionizmus, a lírai próza, a naturalizmus és a szürrealizmus kezdeményezéseit használva fel.

A felsorakozó fiatal prózaírók fő ihlető forrása azonban a hetvenes évek második felében is a mai élet maradt, a maga hétköznapjainak sokszínűségével. A szerzők alkotói érdeklődésének előterében a fiatalok, a húsz-harmincéves nemzedéki réteg problémái állnak. Ennek a szerzői gárdának a legkedveltebb témaköre az ifjú ember helykeresése az életben, tudatának kikristályosodása a kötelességek iránt, a válságos élethelyzetekben zavarosság és megfontolatlanság a sorsáról való első önálló és komoly döntések során, az önmagával, a hozzá közelállókkal s a társadalommal szembeni felelősség tudatosítása. A valóság megformálásának művészi színvonala a választott életterületbe történő behatolás mélységétől, az író tehetségétől, nyelvkultúrájától és irodalmi tapasztalataitól függően sokféle.

A kezdetlegesség jegyeit viseli magán Milan Svec főiskolai környezetben játszódó Skúška (A vlzga) című kisregénye, Ľudovít Pet-aška V tomto meste, v tejto chvíli (Ebben a városban, ebben a percben] című novellája, Andrej Ferko Jemná cesta (Finom út) című műve stb. Művészileg igényesebb az elsőregényes Peter Glocko Šťastný pán Cyprián (A boldog Cyprián) és Ivan Hudec Hriešne lásky osamotených mužov (Magányos férfiak bűnös szerelmei) című műve. Mindketten a fiatal művészértelmiség életéből merítenek, a harmincévesek nemzedékének egyéni és társadalmi problémáit feszegetve. Regényében Glocko azoknak a művészi eszközöknek, témáknak és problémáknak a szintézisét teremtette meg, melyeket a hetvenes évek fiatal prózája vetett fel. Alakjainak sorsát Hudec újszerűen és nyitottan szemléli. Műve által mai valóságunk egy szelete szépítés nélkül, a maga durvaságában kerül az irodalomba.

Szélesebb társadalmi és epikai folyása van a már tapasztalt Anton Baláž Skleníková Venuša (Uveg-Vénusz) című regényének. Művészi elemzése a környezettan problémakörének szemszögéből jelenünk alapvető ellentmondásainak a felfedezésére irányul. Megformálandó anyagának alapos ismeretéből és aprólékos tanulmányozásából indul ki, ismeri az ipari és mezőgazdasági termeiéinek azokat a tudományos és technológiai problémáit, melyeket hőseinek kell megoldania. A fiatal prózában szinte ő az egyetlen, aki megrajzolta a városhoz közelítő falu fejlődési irányát. Dušan Mikolaj Také korene (Ilyen gyökerek) című novellája, valamint Alojz Nociar Dubienky (Tölgygubacsok) című elbeszéléskötete inkább csak a gyermekkorba való visszatérés megnyilvánulása s a szerzők falusi világgal való érzelmi kötődésének a bizonyítéka, mintsem e világ objektív ábrázolása.

A fiatal prózaírók soraiba a hetvenes évek utolsó harmadában nagyszámú elsőkötetes nő: szerző lépett. Műveik témáját elsősorban a mai nő tapasztalati és élményvilágából merítik, akit egyéni és társadalmi helyzete munkahelyi, családi és magánélete bonyolult problémaegyüttesének megoldása elé állít. Ezek a szerzők prózájukban a valóságot rendszerint jellegzetesen női nézőpontból láttatva ábrázolják.

Közülük Etela Farkašová Reprodukcia času (Az idő újrateremtése) című könyvében az emberi sorsok drámaisága iránti fejlett érzékéről tett tanúságot. Tőle eltérően Olga Feldeková — főként első, Sťahovanie na mieste (Költözködés egy helyben) című könyvében — az élet humoros oldalát érzékeli. Dievča a šťastie (A lány és a boldogság) című prózagyűjteményének egy részét a komolyra hangolt írások képezik, s komikuma a társadalomkritikát szolgálja. Helena Dvoráková stílusa eddig megjelent mindhárom könyvében kifinomult, jelentésében kifejező, de a megismerés és a szüzsé síkján a megrekedés sőt a visszaesés jelei észlelhetők. Fúkrd do púpavy (Fújj a pitypangra) és Dóm pod morušou (Ház az eperfa alatt) című két rövid regényének, valamint Zimné búrky (Téli viharok) című elbeszéléskötete egy részének a központi problémája az értelmiségi nő önmegvalósítása — munkahelyi, közéleti, családi és magánéleti síkon. E problémaegyüttes középpontjában s a belőle szerteágazó történetben a férfi és a nő kapcsolata áll, különös hangsúllyal annak érzelmi, főleg szerelmi vetületére. A hetvenes évek legfiatalabb indulója, Jela Mlčochová Jazero (A tó) című rövidpróza-gyűjteményében élettapasztalat hiányában többnyire olvasmányélményeiből és képzelete forrásából merít. A fiatal írónők munkái közül kiemelkedik Milka Zimková Pásla kone na betóne (A gyilkos menta) című prózagyűjteménye, mindenekelőtt mélységes igazmondásával, művészi